Anorexia: amikor az étel lesz az ellenség

A gyermekek és serdülők étkezési zavarai a koronavírus óta megszaporodtak. Prof. Bernd Löwe, a UKE munkatársa azt tanácsolja a szülőknek, hogy nézzenek jobban körül a saját házuk táján.

Ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egykor vidám, aktív és figyelmes tinédzser ma már szinte áttetszőnek tűnik. Egy bizonyos ponton elkezdett kevesebbet enni, elszigetelődött, és elérhetetlennek tűnt a barátok és a család számára. Mi történhetett? "

Nem a szülők hibája. Az igazság az: Senki sem hibáztatható, ha egy gyermek vagy serdülő étkezési zavarban szenved" - hangsúlyozza nyomatékosan Bernd Löwe professzor. A pszichoszomatikus szakember elmagyarázza, hogy az étkezési zavarok összetett betegségek. Biológiai, pszichológiai és szociális tényezők kölcsönhatása váltja ki őket. "Ezt minden terápiának figyelembe kell vennie" - teszi hozzá az étkezési zavarok szakértője, aki a UKE Pszichoszomatikus Orvosi és Pszichoterápiás Klinikáját vezeti.

Löwe professzor jól tudja, hogy a terápiához vezető út hosszú lehet. "Amikor megkérjük a pácienseket, hogy rögzítsék a testüket, szinte mindig egészen más képet kapunk, mint amit a tükörben látnak: nem tűnnek olyan drámaian soványnak". Pedig pontosan azok is. A szenvedők azonban sokáig nem érzik magukat betegnek. Ehelyett egészségesnek látják magukat. Gondolataik állandóan az evés, vagy inkább az evés elmaradása körül forognak, és a hízástól való félelem, bármilyen kicsi is legyen az, meghatározza életük minden percét.

A lányok akár tízszer gyakrabban érintettek, mint a fiúk.

A berlini Robert Koch Intézet szerint a 11 és 17 év közötti gyerekek és serdülők egyötöde hajlamos a feltűnő evési magatartásra, és a koronavírus után ez a tendencia növekvőben van. Akkor is túl kövérnek tartják őket, ha a testsúlyuk normális. Öt-tízszer annyi lány érintett, mint fiú. "Egyrészt a lányok külseje gyakran jelentősen megváltozik a pubertáskorban, másrészt a nők klasszikus szépségideálját - többek között a közösségi médiában - még mindig a vékony és karcsú jellemzi" - mondja az orvos.

De mikor érint ez téged?

Aki 1,65 méteres magasság mellett csak 49 kilogrammot nyom, vagy hat hónapon belül önszántából gyorsan fogyott, az valószínűleg anorexiában szenved. Ha emellett erős a vágy, hogy "vékonyak legyenek", nagy a félelem a hízástól, és ezek az emberek túl kövérnek írják le magukat, minden jel arra utal, hogy ebben a zavarban szenvednek.

Az anorexia általában serdülőknél jelentkezik először 13 és 17 éves kor között, míg a bulimia általában később jelentkezik. Az érintettek falási rohamokban szenvednek, ételt hánynak, vagy nagy mennyiségű gyógyszert, például hashajtót vagy étvágycsökkentőt szednek. Gyakran túlzásba viszik a testmozgást is. A falási zavar, amelyet visszatérő falásrohamok jellemeznek, nagyobb valószínűséggel érinti a felnőtteket. "Az anorexia a három rendellenesség közül a legveszélyesebb. Ha nem kezelik, végzetes lehet, különösen a súlyos mellékhatások miatt" - mondja Löwe professzor.

Ahhoz, hogy az embereket a kezelésre ösztönözzük, "először is elmagyarázzuk, mi történik, ha a betegség előrehalad" - magyarázza Löwe professzor. A testi és lelki következmények súlyosak. A szív szenved, az agy zsugorodik, a csontsűrűség csökken, a koncentráció csökken, a haj kihullik, a bőr kiszárad és repedezetté válik, a menstruáció leáll, a hormonháztartás felborul, depresszió vagy szorongás alakulhat ki. A hosszú távú következmények sokrétűek, beleértve a szívelégtelenséget és a tartós hormonális egyensúlyhiányt. "Ezért olyan kívánatos a korai kezelés".

Ez lehet fekvőbeteg-, járóbeteg- vagy családi alapú. Súlyos anorexia esetén célszerű a fekvőbeteg-kezelés.

Három lépésen alapul. Az első és központi lépés, hogy a beteg hízzon. Újra meg kell tanulniuk enni, és meg kell tanulniuk, hogy mi az egészséges étkezési magatartás. Ha a testsúly stabilizálódott, következhet a második lépés: az okok és kiváltó okok feldolgozása.

A visszaesések megelőzése érdekében a harmadik lépéssel egyidejűleg lehet foglalkozni. "Fontos, hogy az élet ismét az élet körül forogjon, és ne kizárólag az ételek körül. Ehhez fontos a társas kapcsolatok kiépítése, a hobbi és az új életcélok kialakítása". Ezeket a célokat a járóbeteg-terápiában is követik. A kezelés és a támogatás minden esetben türelmet, de bizonyos következetességet is igényel.
 

Az étkezési zavarok azonban gyógyíthatók, ha időben felismerik és kezelik őket. "100 anorexiában szenvedő emberből 75-nél a betegség teljesen vagy nagyrészt meggyógyul, és sokkal többen jól tudnak vele élni".