Unatkoztak-e régen a gyerekek? Vagy ez mai „találmány”?

Minden kornak megvolt és most is megvan a felnőttek által ideálisnak gondolt szórakozási formája, a szabadidő értelmes eltöltésének konvencionálisan kialakult módja. Közben azonban változnak az igények, a lehetőségek és maga az ember is. Nyugodtan mondhatjuk, minden változik, minden más, mint egykor volt.

Jelen időnkben a mobiltelefonok, a laptopok és egyéb elektronikai eszközök elterjedésével, az internet szinte korlátlan lehetőségeivel élve gyökeresen és villámgyorsan megváltozott világunk. Régen, ha a nagyapánk ácsolta padon egy egyedül ülő fiatalt láttunk, szinte biztosan könyvet olvasott. Ma, ha vásárlunk a Jysk üzletben egy „gyors” kanapét, azon hamarosan egy mobilt nyomkodó fiatalt találunk! Az idősebb nemzedék talán nem is tudja, mert kevésbé használja az internetet, mennyi értékes tartalmat fedezhetünk fel rajta. Az unatkozni látszó fiatal esetleg éppen Moliére színdarabjával ismerkedik, vagy jogi vizsgájára készülve a római jogot olvasgatja. A zene minden formája, minden irányzata megtalálható, élvezhető a parányi készülékünk segítségével. Bátran állíthatjuk: az emberiség tudásának, kultúráinak zöme kezünkben van egy kattintás után. A net kis faluvá változtatta a világot, afrikai eseményekről szinte jelen időben tájékozódhatunk, ázsiai újságot olvashatunk megjelenése napján akár egy magyar faluban is. Egy pillanat alatt kapcsolatba léphet a nethasználó szeretteivel, barátaival, bekapcsolódhat egy számára érdekes csoportba. A felesleges információk áradata, a hírek folytonos olvasása viszont szorongást válthat ki, így oda kell figyelnünk a gyerekek és magunk esetében is. A szórakozási lehetőségek tehát szinte határtalanok, csak egyetlen probléma áll fenn: az értékes, nem ártalmas szórakozás megtalálása, használata. Ez azonban nem a fiatal felelőssége.

Nem magától alakul ki az értékes, ártalmatlan szórakozás iránti igény. Azt már az első lépésektől kell megmutatni, irányítani. Kisgyermekkortól alakítjuk azt az igényt, amit évekkel később csodálunk vagy kritizálunk. Ha egy „gyors” kanapén ülő fiatal böngészés közben olyan oldalakon szörfözik, amelyek értéket közvetítenek, jó irányba terelik figyelmét, akkor kijelenthetjük: jó alapot adtunk számára.

Az ifjúság örökké meg akarja váltani a világot, másképp akar élni, mint az előző nemzedék és ez így jó, ez a természet rendje. Enélkül nem lenne haladás, fejlődés. Nagyapánk a ház előtti kispadot még a két kezével, gondos munkával alkotta meg több nemzedék számára, a Jysk üzletben vásárolható Gistrup kanapét már egy modern gépsor készítette pár pillanat alatt. A kétkezi munka iránti igény egyre csökken, robotok és korszerű gépek végzik helyettünk ezeket a feladatokat. A háztartásunkban is gépek végzik a monoton munkákat, egy kertes háznál a fűnyíró géptől a láncfűrészig minden megtalálható. Gyermekeink általában csak akkor találkoznak a kézzel készített tárgyak adta örömmel, ha elvisszük őket egy kézműves táborba, vagy egy lelkes tanító közelébe kerülnek. Ilyenkor megnyílik előttük az alkotás nagyszerű távlata, szárnyalhat fantáziájuk akár egy kerámia megformálása közben, vagy egy kézzel font kosár elkészítésekor. A családi ebédek fontos kelléke lehet például egy, a gyermekünk által készített, szépen megformázott kerámia sótartó. Ha kifejezzük nagyrabecsülésünket az alkotás iránt, a gyermek érezni fogja az elismerést. Így ne fukarkodjunk a dicsérő szavakkal!

Talán nem is unatkozik a gyerek, csak más módon tölti el szabadidejét, mint ahogy mi elvárjuk tőle. Más érdekli, mások az igényei. Segítenünk kell őket, hogy oly’ módon foglalják el magukat, ami a mai kornak megfelelő szórakozás, hogy élvezhesse a modern világ nyújtotta lehetőségeket.