Úgy szereted a kutyusodat, mintha a saját gyermeked lenne? – Íme, a magyarázat

Több, mint 30.000 éve kezdtünk el állatokat háziasítani, és nem meglepő, ha a velük kialakított kapcsolatunk eltörölhetetlen. Mind hallottuk már, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de az irántuk érzett szeretetünk még mélyebben gyökeredzik.
A kutatók megpróbálták felkutatni a szülő-gyermek és az ember-háziállat kapcsolat közti hasonlóságokat az emberi kötődés elméletén keresztül. Ez az elmélet főleg a gondviselőt érinti, aki biztonságot, társaságot és védelmet ad a gyermeknek.

A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják a két kötődés neuroanatómiáját azon agyfunkciók által, amik akkor következnek be, ha az egyén elé egy fotót raknak, rajta a gyerekével vagy a kutyájával. A kutatás főleg az agy azon területeire terjedt ki, amikről köztudott, hogy az érzelmekért és a társas kapcsolatokért felelnek.

A tanulmányban olyan anyák vettek részt, akiknek 2 és 10 év közti gyermekeik voltak, és több, mint egy éve volt kutyájuk is. A részvevőknek a gyermekükről és a kutyájukról is magukkal kellett vinniük egy fényképet. Olyan ábrákat is mutattak nekik a vizsgálat során, amiken számukra idegen gyerekek és kutyák szerepeltek.

A kutatások alapján azoknak az anyáknak, akiknek a gyermekükről és a kutyájukról is mutattak képeket, jellegzetes kapcsolat jött létre agyuk ama területei között, amik az érzelmekért, az együttérzésért, a törődésért és a jutalmazásért feleltek. Ugyanakkor a számukra ismeretlen gyerekekről és kutyákról készült képek semmilyen reakciót nem váltottak ki belőlük.

Tisztán látható, hogy amikor az anyák a „kicsi kincseikről” beszélnek, ez egyaránt vonatkozhat a gyerekükre és a kutyájukra. A tanulmány egyébként pontosnak tartható, hiszen a nők agya egyformán erős reakciót produkált a saját gyerekük, illetve kutyájuk fényképét látva.

Lori Palley, a kutatás vezetője szerint evidens volt, hogy a kisállatok különleges helyet foglalnak el az emberek szívében, és ezt most már klinikai és laboratóriumi tesztek is alátámasztják. Persze nem csak ezért tartjuk őket, de egy háziállat rendkívül hasznos az ember számára, hiszen szociális és érzelmi támogatást is nyújtanak. Olyanok, mint egy soha fel nem növő kisgyerek. Szórakozni akarnak, figyelemre vágynak, és feltétel nélkül szeretnek téged.
Az anyák természetüknél fogva gondoskodóak, és az ő szemükben a gyermek és a bundás családtag között nincs különbség. Mindkettőjükkel törődni kell, szeretni, etetni, babusgatni, és mindkettőnek megvannak az egyéni tulajdonságai és érzelmei. Ugyanúgy tagjai a családnak, mint bárki más. Remek társaság, rá vannak hagyatva az emberekre, és ami a legfontosabb – rendkívül intelligensek.