Rájuk nézek és mindig anyám gyerekkori vallatása avagy ígéretkicsikaró módszere jut eszembe. Mikor füllentettem neki és meg akarta tudni az igazat vagy ki óhajtott kényszeríteni belőlem valami ígértet, akkor mutatóujját mindig begörbítette (ez annak a jele volt, hogy én is utánozzam a mozdulatot) és akkor megkérdezte: „Így görbüljél meg?” Isten se kegyelmezhetett volna nekem, ha nem azt mondtam volna, hogy „Igen…” Aztán összeakasztottuk a mutatóujjainkat és biztosított arról, hogy ha hazudtam vagy nem tartom be az ígéretemet, megfogok görbülni és vén, hajlott hátú nyanya leszek. Remek.