A kicsivel több, mint félezer lelket számláló városkában a lakosok, a fagypont alatti hőmérséklet miatt, rénszarvasszőr csizmát, bundát, lúdtollkabátot és prémes sapkát viselnek, amik megakadályozzák, hogy a hideg a csontjukig hatoljon. A fűtést fával és szénnel oldják meg. Rendelkeznek hőerőművel, ami a meleget szolgáltatja a helyieknek, viszont, ha ez valamilyen okból leáll, akkor a településen 5 órán belül “megdermed” az élet, a csövek megfagynak és eltörnek. Egyébként a zord időjárási viszonyokért részben a völgyet körülvevő hegylánc felelős, amely
megakadályozza a nehéz, hideg légtömeg távozását, viszont mivel nem fúj jeges szél, sokkal elviselhetőbb ez a hihetetlenül alacsony hőmérséklet. Ha egyszer lehetőségem lesz rá, mindenképp bekopogok a városka kapuján, és bár fogvacogva, de elszántan bebocsájtást kérek a fagyos hóparadicsomba, reménykedve abban, hogy a hőerőmű nem az ott tartózkodásom idején hibásodik meg.