A gyilkosság hatalmas felháborodást váltott ki a nép, és az egyházvezetők körében. Szentségtörő bűnben való részvétellel vádolták a királyt, és miközben Becket Tamás érseket szentté avatták, Henriknek Szent Tamás sírjához mezítláb kellett elzarándokolnia a bűnbocsájtás reményében. Ráadásul a szerzetesek meg is vesszőzték. A meggyilkolt érsek miatti bűnbocsánat eredményességét fokozta az a tény, hogy amíg II. Henrik Szent Tamás sírjánál imádkozott, a király csapatai elfogták az Angliába betörő skót királyt. Innentől kezdve sokáig minden angol király kötelességének érezte elzarándokolni Canterbury-be.

A hagyománnyal VIII. Henrik szakított, aki a Vatikántól való elfordulásaképpen leromboltatta Becket Tamás sírját, holttestét elégette, és mindent megtett annak érdekében, hogy eltiporja a Becket-kultuszt. Ez azonban soha nem sikerült neki, a kápolnában megmaradt 13. századi ablakokon továbbra is láthatók Szent Tamás csodatettei, és szimbolikus sírját azóta is zarándokok millió látogatják.