Itt nyugszik néhány király és nemes, mint például a Fekete Herceg, IV. Henrik és második felesége, az apszisban pedig Szent Ágoston széke áll, egy márvány trón, amelyen a canterbury-i érseket iktatják be.

Sétánk alkalmával, a nyugati szárny mellékhajójában, a Mártírság nevű templomrészhez érkezünk. A padlón egy négyszögletes követ láthatunk, körülötte gyertyák égnek, melyek egykori gyilkosságról emlékeznek meg. Itt ölték meg ugyanis Becket Tamás canterbury-i érseket.

A történet szerint Becket Tamás és II. Henrik közeli barátságban voltak egymással. A király minden ügyét magáénak érezte, mint kancellár, személyi tanácsadó. Cserébe mindent megkapott a királytól, amit csak kért, élvezte az udvari életet. Amikor azonban az akkori canterbury-i érsek meghalt, Henrik kapott az alkalmon, és Becket Tamást érsekké nevezte ki, amely azonban jó viszonyuk végét jelentette. Tamás ezt előre látta, meg is mondta a király szemébe, hogy nagy barátságuk izzó gyűlöletté fog válni, mivel a király olyan dolgokat fog kérni tőle, melyeket érsekként nem fog tudni teljesíteni az egyház ellen. Így is lett. Tamás komolyan vette új hivatását, és az egyház érdekeit szem előtt tartva Henrik reformjainak útjában állt. Több évnyi huzavona, vég nélküli viták után, a király és őközötte olyan gyűlölet alakult ki, hogy 1170-ben a király egyik franciaországi hadjárata alatt, Tamásról hallott panaszáradatban dührohamot kapott. Négy lovagját hazaküldve egyszerűen meggyilkoltatta Becket Tamást a székesegyházban, mindenki szeme láttára.