Jogos lehet a kérdés, hogy mi a frász üt azokba sztárokba, színészekbe és zenészekbe, akik úgy rácuppannak az alkoholra és a drogokra, mint a csokira, meg a cukorkára? Nem bírják a jólétet vagy az emberek túláradó szeretetét, a fényűzést? Vagy komoly magánéleti válságban szenvednek? Kiégnek a folytonos megfelelni vágyás, a szerepváltogatások, a forgatások és a koncertek között? A kudarctól félnek ennyire? Hát, az tuti, hogy nagy stressznek vannak kitéve, és sokukat a média is gyakran zaklatott, úgyhogy persze, lehetett okuk a kesergésre, és a menekülésre, de mindez soha nem elég indok az önpusztító tevékenységre. Mert élni mindig van miért és kiért. Talán ha ezek az emberek időben megfelelő segítséget kaptak volna – nem feltétlenül azzal, hogy rehabilitációs központba dugják őket – tán ma nem lenne ez a cikk összeállítás.

Hozzá kell tenni a 12-ből 5-en 27 évesen haltak meg. Micsoda érdekesség… a véletlen műve lenne? Sorsszerűség? Átok? Vagy csupán egyesek követendő példának vették elődeik halálát?