Tiniként már volt szerelmes az emberek 80 százaléka - te közéjük tartozol?

A legtöbb ember soha nem felejti el az első szerelmét. A köztudatban is gyakran erre gondolunk úgy, mint a legromantikusabb élményre, és erre hivatkozunk, ha meg akarjuk határozni, mitől lesz romantikus egy kapcsolat. „Az én első szerelmem” című sorozatunkban hírességek mesélnek arról, hogy ők maguk hogyan dolgozták fel életük egyik legérzelmesebb viszonyát. Hiszen az „első szerelem” meghatározónak számít - akár híresség, akár nem. De vajon mennyire fontos ez életünk hátralévő része és a jövőbeli kapcsolataink szempontjából? Tita Gonzalez Avilés pszichológus a Mainzi Egyetemről a romantikus kapcsolatokat kutatja, valamint azok hatását a személyes fejlődésre. 

Mi számít valójában „első szerelemnek”?

Tita Gonzalez Avilés: Ez mindig nagyon érdekes kérdés - még számomra is. Sajnos nincs egyértelmű válasz. Mindig hagyjuk, hogy az interjúalanyaink maguk válaszoljanak erre. Mert az, hogy mi az „első szerelem”, nagyon szubjektív érzés. Különösen kamaszkorban nehéz meghatározni egy kapcsolat időtartamát. Elsősorban egy mély kapcsolat érzelmi élményéről van szó. Ha kicsit szűkíteni akarod, talán arról is szól, hogy akkoriban gondoltatok-e közös jövőre - még ha csak rövid ideig is.

Mikor élik meg az emberek az „első szerelmet”? És meddig tartanak az első kapcsolatok?

Elemeztük, hogy az emberek mikor mondták, hogy az első kapcsolatukban vannak, és hogy mennyi ideig voltak ebben a kapcsolatban. Ki tudtuk mutatni, hogy a legtöbb ember a serdülőkor közepén, azaz 15 és 16 éves kora között lépett először kapcsolatba, és ez a kapcsolat átlagosan egy-két évig tartott. Összességében a legtöbb embernek egy vagy két kapcsolata van a serdülőkorban.

Meg lehet-e azt is mondani, hogy hány ember éli meg ténylegesen fiatalon az „első szerelmet”?

Azt is meg lehet mondani, hogy hány ember éli meg fiatalon az „első szerelmet”?

Kutatásaink szerint az emberek mintegy 80 százaléka. Van azonban 20 százalék, akiknek tinédzserként még semmilyen párkapcsolati élményük nem volt. Egy nem elhanyagolható részük számára az „első szerelem” jóval később - általában a 20-as éveik közepén - következik be.

Van-e különbség az „első szerelem” kapcsolati minőségében?

Gondolhatnánk, de erre nincs tudományos bizonyíték. Úgy tűnik, nincs különbség a kapcsolat minőségében attól, hogy az 16 vagy 26 éves korodban köttetik-e meg. Ez minket is meglepett a kutatásunk során. Korábbi tanulmányok azonban kimutatták, hogy azok a fiatalok, akik nagyon korán - 10 és 13 éves koruk között - kezdenek komoly kapcsolatba, később nagyobb valószínűséggel mutatják a depresszió jeleit, azaz a tartósan rossz hangulatot.

Helyes tehát az az uralkodó vélemény, hogy az „első szerelem” befolyásolja életünk további részét?

A fent említett tanulmány talán azt sugallja, hogy ez a helyzet, de én már nem hiszek benne. Az „első szerelemmel” kapcsolatos kutatásunkban elsősorban a személyiségfejlődést vizsgáltuk, és az uralkodó vélemény alapján arra voltunk kíváncsiak, hogy az első kapcsolat hogyan formálja személyiségünket. Itt azonban nem találtunk különbségeket a különböző kamaszkori párkapcsolati élmények tekintetében. Elvileg a párkapcsolatba lépés növeli az érzelmi stabilitást, de a serdülőkori „első szerelem” nem releváns ennek szempontjából.

Mindazonáltal az „első szerelem” gyakran velünk marad. Nehéz elképzelni, hogy egyáltalán ne legyen jelentősége.

Inkább fordítva van. Más tanulmányok kimutatták, hogy a személyiségünk van hatással az „első szerelemre”. Az extrovertált, társaságkedvelő és magabiztos emberek nagyobb valószínűséggel lépnek kapcsolatba fiatalon. Mások már fiatal korban külső támogatást vagy megerősítést keresnek a kapcsolatokban - még ha ez persze nem is általánosítható.