A 16. századi otogizósi képtekercsben, a Cukumogami Emaki előszava így szól: “Mikor egy tárgy eléri a százéves kort, lelket kap, átalakul, életre kel, gyakran megbabonázza az embereket, ezt nevezzük Cukumogaminak.”

Cukumogami Emaki tekercs meséli el a cukumogamik létrejöttét. A történet azon bosszúálló cukumogamikról számol be, amiket a szuszuharai (év végi nagytakarítás) idején dobtak ki azután, hogy sok száz évig szolgálták a gazdáikat. Érthető módon meg is haragudtak ezek a tárgyak a hálátlan exgazdákra. Majd jön Icsiren Njúdó, a buddhista rózsafüzér, aki megpróbálja lenyugtatni társait. De egy másik tárgy, Arataró rátámad Icsirenre, aki sajnos, ha nem akar halott rózsafüzér lenni, kénytelen elmenekülni. A történet kulcsszereplője egy öreg tekercs, Kobun mester, aki megtanítja a tárgyakat az alakváltás csínjára-bínjára.

Az átváltozáshoz el kell végezniük az úgynevezett onmjódó szertartást. Ehhez ki kell várni Szecubun idejét, amikor a jin és jang helyet cserél, hogy ekkor eldobják az életüket. Ezután a mindenség formáló ereje, új, de valamivel rondább küllemmel ajándékozza meg őket. Innentől kezdve már bármikor képesek alakot váltani.

Visszatérve az előbbi kis történetre…  miután megtanultak a tárgyak átváltozni, bosszút állnak a korábbi gazdáikon, hogy azután fékevesztett mulatozásba kezdjenek és adóznak a teremtés istenének.

De ezt már azért a császár sem nézhette jó szemmel, hogy egy horda tárgy rettegésben tartja az embereket, ezért egy szerzetes segítségével legyőzik és megdorgálják a cukumogamikat, akik menten meg is térnek, belátják hibáikat és buddhisták lesznek.  Felkeresik az öreg Icsirent, aki visszavonultan él a világtól, és aki megbocsát azoknak, akik anno elüldözték.

A jókaikon belül a legnépesebb csoportnak a cukumogamikat mondják. Megszámlálhatatlanul sok fajta létezik belőlük, elvégre Japánban a mai napig él az elképzelés, hogy minden száz évét betöltő tárgy cukumogamivá válik, ők pedig a legismeretesebbek:

{KEPGALERIA}