Álruhás angyal

Apám teherautó-sofőr volt, anyám pedig gyakran volt egyedül. Anyám gyönyörű, de törékeny kék szemű hölgy volt, hosszú, puha, szőke hajjal. Leírom, mert fontos a történet szempontjából. 4 éves koromban anyám úgy döntött, hogy éjszakai munkát vállal. Általában otthonmaradt a 6 éves testvéremmel és velem. Utált otthon hagyni minket, de szükségünk volt a többletjövedelemre, ezért keresett egy bébiszittert, aki vigyázott ránk.

Nem is emlékszem a bébiszitter nevére, mert nem sokáig volt velünk. A bátyámat, Gerry-t és engem első nap felküldött lefeküdni és áthívta a barátját, majd leléptek. A bátyám megpróbált megnyugtatni, amikor sírni kezdtem. A folyosón világított a fény, és azt mondta, hogy anya hamarosan itthon lesz.

Röviddel azután, ahogy az ágyamban feküdtem, a folyosóra néztem, az ajtóban ott állt anya. Láttam hosszú, szőke haját és az aggodalmat a szemében. Valami megnyugtatót mondott - nem emlékszem arra, hogy pontosan mit - és odajött az ágyhoz, a karjába vegyen és álomba ringatott. Emlékszem, biztonságban éreztem magam a karjaiban.

Reggel hallottam, ahogy anyám zörög a konyhában. Felkeltem és lementem üdvözölni. Még mindig biztonságban éreztem magam. Amikor a konyhába értem, a szokásos módon köszöntött: "Jó reggelt, Napsütés!" Aztán megkérdezte: "Hol van a bébiszitter?" Amikor azt válaszoltam, hogy nagyon örülök, hogy tegnap este hazajött, amikor annyira féltem, a szeme kitágult, és aggódni kezdett. Hiszen akkor reggel ért haza. De akkor ki ringatott el?

Gyakran gondolok arra az éjszakára, és azt hiszem, hogy egy angyal felvette anyám külsejét és megnyugtatott. - Deane