Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
REJTÉLY-MISZTIKA

Mi történt a robbanás után a csernobili atomerőműben? A sorozat nem tárt fel mindent!

Szerző:
Szabó Anna
1986. április 26-án, 130 kilométerre Kijevtől, a csernobili atomerőműben robbanás történt, és a környező terület nagy mennyiségű radioaktív vegyszerrel szennyeződött. Abban a pillanatban senki sem tudta, hogy milyen súlyos a baleset. Azóta 3 évtized telt el, és a világ még mindig sok mindent nem tud a balesetről és arról, hogy mit jelentett az egész emberiség számára.

Annak ellenére, hogy a sorozat hihetetlenül pontos volt a legtöbb részlet leírásakor, a valóság egy kicsit más a sorozathoz képest:

A csernobili atomerőmű munkavállalói és a tragédia kezdete

Minden április 26-án kezdődött, 1:23 órakor. Két robbanás után egy fénysugár jelent meg az égen a 4. reaktor fölött, és tűz ütött ki az üzemben. Ekkor meghalt egy ember az erőműben.

01.30-kor az erőmű vezetőjét Viktor Bryukhanov felveszi a kapcsolatot a vegyi részleg vezetőjével. Látta, mi történik a házának erkélyéről, és nem tudta elérni az éjszakás műszak dolgozóit. Speciális védőruhák nélküli tűzoltók érkeztek a helyszínre, és hatalmas sugárzási dózist kaptak - az arcukon vörös égések jelentek meg, az emberek hánytak és elveszítették az eszméletüket.

„A csernobili katasztrófa idején, senki sem volt felkészítve: sem a polgárok, sem az orvosok, nagyon kevés doziméter volt, és a tűzoltók meg nem tudták, mit tegyenek ... A következő napon esküvőt tartottak és a gyerekek kint játszottak. A riasztórendszer szörnyű volt. Nem volt automatikus leállítás. A radioaktív felhő a robbanás után terjedni kezdett. Látta valaki ezt? Valaki tett intézkedéseket? Nem." - Mihail Gorbacsov, a CPSU korábbi főtitkára

1:55 órakor az igazgató megérkezett az állomáshoz, és Moszkvába telefonált. Alexander Lelechenko, az elektromos osztály vezérigazgatója, feláldozta magát azzal, hogy kiszivattyúzta a hidrogént a generátorokból, és egy új, sokkal nagyobb robbanásból mentette meg az atomerőművet. Kórházba szállították, de 11 nappal később meghalt.
2:45 órakor az üzem igazgatója kérte a város evakuálását. Elutasították. Mindenki várta a moszkvai bizottságot. A reaktor továbbra is radioaktív füstöt bocsátott ki a levegőbe.

A felnőttek és a gyermekek Pripyat városában

A robbanás után 3 és fél óra múlva a Pripyat rendőrség vezetője lezárta az utakat az atomerőműhöz. A kórházban nincs elegendő ágy, így a tűzoltók és a munkások Ivankivba, a legközelebbi városba kerültek, néhányuk pedig a moszkvai radiológiai kórházba kerül.

Szokásos szombat reggel kezdődött a városban. Néhány ember horgászni ment, a gyerekek pedig iskolába. Katonák voltak az utcákon, maszkokkal és doziméterekkel. Azt mondták az embereknek, hogy ez csak gyakorlat.

11:40 órakor, a folyóparton, az erőműben lévő más reaktorok munkatársai elvitték a családjukat, és egy zsúfolt hajón elhagyták a várost. A nap természetellenesen fehérnek tűnt.

16:00 órára az emberek már tudták a Pripyat tüzéről az égő sötét füstje miatt. De nem volt pánik. Az emberek sétáltak az utcákon, megvitatták a következő nap futballjátékát a Dynamo és a Spartak között. Néhány lakos a kórházba ment, és az orvosok a jód és a víz keverékét adták nekik. A gyár igazgatója újabb visszautasítást kapott, amikor kérte az evakuálást.

Valery Legasov és Boris Shcherbina érkeznek a helyszínre

16:50-kor Boris Shcherbina, a Miniszterek Tanácsának alelnöke, és Valery Legasov, a Kurchatov Atomenergia Intézet első igazgatóhelyettese, Moszkvából Kijevbe repült. A csernobili atomerőmű felszámolási csoportjának tagjai csak néhány óra alatt értették meg, hogy hogyan működik egy nukleáris reaktor.

Pripyatban a nap leereszkedett, és a reaktor fölött piros ragyogás volt látható, amely megijesztette a lakókat. Nem voltak figyelmeztetések a veszélyre vonatkozóan, de járőrök sétáltak doziméterekkel az utcán.

20:30 órakor kezdődött az ülés. Kémiai szakértők érkeztek Pripyatba helikopterrel. A helikopterek segítségével láthatóvá vált, hogy a reaktor valóban felrobbant. Ezt megelőzően mindenki azt hitte, hogy a robbanás mellette történt, de nem benne. A tudósok nyomása alatt Shcherbina úgy döntött, hogy reggel elindítja a város evakuálását.

„A pártok és a kormányzati vezetők csak a saját családjuk miatt aggódtak. Rengeteg járatot töröltek Ukrajnából. A családjaikat gépre tették és elküldtél. És nem foglalkoztak másokkal.” - Lepnin Georgy, a fizika professzora, aki 1986 és 1992 között önkéntesként dolgozott a csernobili atomerőműben.

Április 28-án 5 órakor a Leningrádi Atomerőmű magas sugárzási szintet észlelt. A dolgozók ellenőrzik az összes rendszert. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy felhőből származik, amelyet a csernobili erőműből a szél sodort arra.

Egy órával később, egy svédországi Oskarshamn-i atomerőmű munkavállalói rájöttek, hogy radioaktív kibocsátás történt a Szovjetunióban. Ugyanakkor, Valerij Legasov azt javasolta, hogy kezdjenek egy speciális keveréket önteni a reaktorra, hogy megállítsák a további kibocsátásokat. 1250 busz, 350 teherautó és 2 vonat érkezik a Pripyatba, hogy közel 50 000 embert evakuáljon.

Az evakuálás kezdete és a következmények felszámolásával kapcsolatos teendők

„Amikor a hátizsákommal a kezemben sétáltam, már 2 tűzoltóautó volt a fenyőfák között, öntözve a fákat. 10 éves voltam, annyira nem érdekelt a dolog, de a kisebb gyerekek izgatottan játszottak a fákról leömlő vízben, annak ellenére, hogy a tűzoltók figyelmeztették őket. Különböző buszok kezdték elszállítani az embereket, bárkit, akit találtak. Páncélozott autók mentek végig a mezőkön, és mindenhol fiatal srácok voltak, akik védőruhákat viseltek.” - Andrey Shabanov

A helikopterek miatt radioaktív por került a levegőbe, és a helyzet a mozgó buszok miatt rosszabbodott. A járatokat az evakuálás végére késleltették, de az ott élő emberek továbbra is belélegezték a mérgező port.

Délben a BBC jelentette a magas sugárzási szintet és a szovjet nukleáris erőmű balesetét. A Szovjetunió egyáltalán nem kommentálta a helyzetet. 21:00 órakor a Vremya hírcsatornán rövid üzenetet mutattak be a csernobili atomerőmű balesetéről, de nem szóltak egy szót sem a sugárzásról vagy a veszélyről.

Fiatal katonák is részt vettek az evakuálásban. Nyáron a katonák megtisztították a területet a törmeléktől, eltemették az üres falvakat és megölték az állatokat, hogy megakadályozzák a sugárzás terjedését a kizárási zónán kívül.

Május 1-jén a keleti blokk városaiban élő emberek a radioaktív esőzések ellenére kimentek a felvonulásokra. Pripyatban csak a hadsereg, a rendőrség, a felszámolók, az üzemi személyzet és a kormánybizottság tagjai maradtak.

Majdnem ezer helikopter dolgozott a reaktor felett, és az egészséges pilóták száma folyamatosan csökkent. 

Május 2-án Pripyatban az emberek azt remélték, hogy az elpusztult reaktort az októberi forradalom évfordulóján visszaállítják. Esténként kezdődött a Pripyat körüli 30 kilométeres zóna kiürítése. A baleset első felszámolói kórházban haltak meg. Az orvosok ólomvédőt viseltek, hogy megvédjék magukat a betegek által kibocsátott sugárzástól.

A szakértők rájöttek, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a robbanásveszélyes reaktorból származó radioaktív tüzelőanyag megolvad a betonon és bejut a víztározókhoz, ami újabb katasztrófához vezethet. 3 mérnök, különleges védőruházat nélkül, lement a félig elárasztott épületbe, és leengedték a vízet.

A bányászok, a kijevi metró építőivel együtt ástak egy alagutat a hűtőrendszer telepítéséhez, és építettek egy védőfalat, hogy megakadályozzák az üzemanyag bejutását a föld alatti vízellátásba, a Dnyeper folyóba és a Fekete-tengerbe. Még a gátakat is építették a Pripyat folyón.

Május 15-én az első felszámolási csapat elhagyta Csernobilt Shcherbinával együtt, de Valery Legasov és néhány más tudós ott maradt, hogy a megsemmisített reaktor pajzsán dolgozzanak.

Augusztusban Legasov Bécsbe ment, hogy elmondja a világnak a balesetet, és azt mondta, hogy emberi hiba történt. De egy másik változatot mondott a Szovjetuniónak, és azt mondta, hogy maga a reaktor volt a robbanás oka. Megkérte a kormányt, hogy hagyja abba a hasonló reaktorok használatát más erőművekben. Elutasították. November végén a reaktor fölött megépítették a csernobili atomerőmű szarkofágját. Ennek állapota később megromlott és 2010-ben megkezdődött az új szarkofág építése, ami elvileg 100 évig fog kitartani.

A Szovjetunió bemutatja az igazság saját változatát a világnak, és úgy dönt, hogy megállítja az új atomerőművek építését.

1986 végén Valerij Legasov volt az egyetlen személy a felszámolási csapat vezetői között, akik nem kapták meg az állami díjat. Néhány hónappal később nem is fogadta el a Kurchatov Intézet kitüntetését. Bélrákja volt, de folytatta a robbanás okainak vizsgálatát. A csernobili atomerőmű ezen a ponton továbbra is működött.

A csernobili baleset második évfordulóján Legasovot holtan találták. Öngyilkos lett. Másnap megtalálták az általa készített saját vizsgálati anyagát, a Csernobili Nukleáris katasztrófa során felmerült ismeretlen tényeket.

1990-ben Boris Shcherbina meghalt. Viktor Bryukhanov visszatért Csernobilba dolgozni. 1991 nyarán a sugárzás szintje még mindig nagyon magas volt: 171 mikroröntgen / óra, míg a normál szint 20-25 mikroröntgen.

1991 októberében a 2. reaktor közelében tűz keletkezett. Az üzem és a tűzoltók munkásai 2 hetes sugárzási adagot kaptak, de nem volt veszélyes a lakosságra. Ezután úgy döntöttek, hogy ideiglenesen leállítják a munkát az üzemben.

A csernobili atomerőmű 2000-ig nem állította le a termelést. A veszélyes vegyi anyagok bomlásához további 1000 év szükséges. De ennek ellenére az emberek visszatérnek az üres házukba.

Ma Oroszországban 3 atomerőmű és 10 reaktor található, amelyek hasonlóak az 1986-ban Csernobilban felrobbant erőműhöz. A robbanás után helyreállították, de más hasonló reaktorokat nem építettek.

A baleset áldozatainak hivatalos száma kevesebb, mint 50 fő - ők azok, akik nem élték túl a robbanást, vagy nagyon magas sugárterhelés miatt haltak meg. De több ezer sugárfertőzött áldozat lehet.

 

rejtély misztika történelem
Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL