Honnan erednek?

A római számok eredete az ókori Rómába nyúlik vissza. Valószínűnek látszik az etruszk eredet is. A kis értékű számjegyek akár a rovásfák utódainak is tekinthetők. Néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. Ahogy ma ismerjük őket:

• I = 1
• V = 5
• X = 10
• L = 50
• C = 100
• D = 500
• M = 1000

Sokan úgy tartják, hogy a jelölések a kézhasználatból erednek. I, azaz egy ujjamat mutatom. A tízes jele úgy jött létre, hogy kilenc vonalat rajzoltak egymás mellé, majd egy ferde vonallal áthúzták. Később ennek rövidítése lett az X jel. Ennek fele pedig az öt, tehát a X jel kettévágva. Az M a mille (latinul ezer) szó rövidítése, a C pedig a centumé (latinul száz). Ha ezeket leírva kettévágjuk, megkapjuk a L és D betűket.

Hol találkozhatunk római számokkal?

A római számokat a 14. (vagy, hogy stílusosak legyünk: a XIV.) században kezdték el kiszorítani az arab számok. Manapság már nem sok helyen fedezhetők fel ezek az ősi jelek. Hónapok és századok jelölésénél, emeletek jelzésénél, esetleg az órák számlapján találkozhatunk velük. Sorszámozásnál vagy dinasztiák neveiben használatosak még (például: IV. Béla). Római számokkal jelölik némely kártyánál is az értékeket (például a tarot-ban vagy a magyar kártyánál).

Hogyan használjuk őket?

Néhány szabály, amit mindenki ismer a római számokkal kapcsolatban:

- Az egyessel kezdődő számok maximum háromszor ismétlődhetnek (III, XXX és CCC és MMM). Nem vonható ki és nem ismételhető meg az V, L és D.

- Ha egyik számjegyet többször – de legfeljebb háromszor – egymásután írjuk, akkor azokat össze kell adni! Például: XXX=10+10+10=30

- Ha a nagyobb értékű számjegy után kisebb áll, akkor ezeket össze kell adni. A kisebb számjegy ismétlődhet is (legfeljebb háromszor)! Például: VIII=5+3=8

- Ha kisebb értékű számjegy áll a nagyobb értékű előtt, akkor a kisebb értékűt ki kell vonni a nagyobból. Ekkor nem ismétlődhet a kisebb számjegy! Például: XC=100-10=90

- Az I csak V és X előtt állhat azért, hogy leírhassuk az egyeseket. Az X csak L és C előtt állhat azért, hogy leírhassuk a tízeseket. A C csak D és M előtt állhat azért, hogy leírhassuk a százasokat. Például:1999=MCMXCIX és nem MIM
Milyen érdekességeket rejtenek a római számok?

- A rómaiaknál nem jelölik a nullát. A római számrendszer ugyanis additív, azaz nem helyiértékjelölő, így nullára nincs szükség. Ha kiejtjük, hogy 2015, ott sem ejtjük a nullát, ezért jelölnünk sem kell írásban: MMXV.

- A legnagyobb szám, amit római számokkal le lehet írni a 3999. A szabályok ismeretében nyilvánvaló: MMMCMXCIX. Ugyanis három egyforma számot lehet maximum egymás mellé írni.

- A 4 ezer feletti számok jelölésére kezdetben az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ" használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt.

Például:
_ _ _ _
I = 1000 V = 5000 |I| = 100 000 |V| = 500 000

- A M helyett gyakran a C I Ɔ jelet is használták, ez egymás mellé írva: CIƆ - úgy néz ki, mint a végtelen jele, ezért a rómaiak számára az ezer volt a végtelen.

- A leghosszabb római számokkal írt szám: MMMDCCCLXXXVIII, azaz a 3888.

- A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, kiderült a könyv kiadásának dátuma.

- Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható volt az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokat kronogrammának nevezik. A legismertebb magyar vonatkozású kronogramma a SICVLICIDIVM, a madéfalvi vérengzés évszáma.