A lelkész felesége – Dánia

A történet egy nőről szól, aki összeházasodott egy lelkésszel. A közösségben mindenki megbecsülte őket. De a volt a nőnek némi aggálya, hogy elvárnák tőle, hogy gyermeket szüljön, de ő nem akart. Ezért egy boszorkány segítségét kérte, aki elmondta, hogy hét gyereke lenne, de adott neki hét követ, amelyeket be kellett dobnia a kútba, hogy ezzel megelőzze a megszületésüket. A nő meg is tette, és úgy volt vele, hogy eztán nincs mitől félnie. Csakhogy egy nap férje rájött, hogy feleségének nincsen árnyéka, márpedig ez azt jelenti, hogy valami borzalmasat tett. Megpróbálta kideríteni, de a nő nem árulta el, ezért a férfi kirúgta, és mindenkinek szólt a faluban, hogy senki se fogadja be. A lelkész megátkozta, hogy előbb nő ki egy piros rózsa az ebédlő kőasztalából, mintsem megbocsásson. A nő elhagyta a falut és talált egy másik lelkészt, aki segített neki. A férfi elmondta, hogy maradhat éjszakára, de azzal a „feltétellel”, hogy ad neki egy könyvet, amit nem szabad odaadnia senki másnak, pedig sokan fogják kérni. Az éjszaka alatt azok a gyerekek kísértették meg, akiknek életet kellett volna adnia, de reggelre megbocsájtást nyert, mert nem adta ki a kezéből a könyvet. Ám a lelkész azt mondta, hogy másnap meg fog halni. A nő visszatért a faluba, hogy találkozzon férjével halála előtt, de senki sem fogadta be. Végül valaki mégis beengedte, és a nő meghalt a tűzhely mögött álmában. Na, mit az Isten, másnap reggel a lelkész a kőasztalán kivirágzott egy sál rózsa, és tudta, hogy ez bizony nem jó jel és neki vágott, hogy megkeresse feleségét. Amikor megtalálta és megállapította halálát, örült, hogy legalább gyorsan belehalt a bánatba.