Szőrszálhasogatás a bugyiban

Amint azt a korábbi cikkben is kifejtettem, talán semmilyen egyéb témában nem találkoztam még akkora, kollektív egyetértéssel a gyengébbik nem részéről, mint a férfiak csupaszságát illetően. Főként a „jut is, marad is” elve érvényesült, azaz senki sem osztaná meg szívesen otthonát egy havasi jetivel, de abból sem igazán kérnek, hogy párjuk órákat töltsön a fürdőszobában – esetleg a kozmetikusnál – azzal foglalatoskodva, hogy minden egyes testtájról eltüntesse a legutolsó szálat is. Milyen kényelmes is így nekünk, hiszen elég csak mondjuk havi egyszer itt-ott némi trimmelést elvégezni, és máris úgy érezhetjük: áldoztunk valamennyit a kapcsolat oltárán. Sőt, az igazán macsó díszpéldányok kerek-perec megtagadhatják a beretválást, előcibálva a legjobb alibit, miszerint a férfi attól férfi, hogy szőrös. Akár már ebből is kitűnhet, hogy micsoda megátalkodott, gaz népséget alkotnak a hímek. Az ő körükben is hasonló egyetértés uralkodik, mint a másik térfélen, csak éppen fordított előjellel. A végkövetkeztetés ugyanis kíméletlen: a női szőr olyan, mint a balatoni szúnyog – irtani kell kímélet nélkül.

Hetente, naponta, óránként…

Bizony, a sajnálatos igazság valahol a fentebbi mondat környékén sunnyog. Fajtánk többsége kevés visszataszítóbb látványt tud elképzelni, mint a visszagöndörödő szőrszálak erdejét. Sokaknál ez egyet jelent az ápolatlansággal, eme tulajdonság pedig rögvest az első fejezete lenne az „Amiért visszarettenünk a nőktől” című kézikönyvnek. Fajtánk jelentős százaléka úgy tekint a női borotváló készlet használatára, akár a behűtött sörre vagy a távirányító kapcsolgatására – sosem lehet belőle elég. Amúgy egyben ez a férfi összejövetelek egyik legkedveltebb vitapontja is. Hosszú perceken keresztül lehet elemezni a különböző tapasztalatokat, ki mivel találkozott már pályafutása során, ki mitől borzad, vagy éppen jön lázba. De akárhogy is kerülgetjük a kérdést, a végén a társaság 99%-a - mindig van egy renitens – abban egyezik ki, hogy az a legjobb, ha sehol, semmi sincs a nőkön. És itt most nem a ruhára gondolok, bár annyira azt sem szoktuk bánni.

Ellenállók

Miután közös kiáltványt fogalmaztunk meg a hölgyek egyetemes szőrtelensége mellett, a társalgás vezérfonala visszakanyarodik az olyan kardinális problémák mellé, hogy vajon melyik autómárka felfüggesztése a jobb, vagy, hogy idén a Milan vagy a Roma pályázik-e nagyobb eséllyel az olasz bajnoki címre. Talán, az az ominózus 1% tovább remeg magában, és próbálja megérteni a nagy többség álláspontját. Elnyomott forradalmárként csak a gondolatok lázadoznak fejében, hangot már nem mer adni megsértett igazságérzetének. Magában fortyogva arra gondol, mennyire is igazságtalanok tudnak lenni a falkájába tartozó egyedek. Ámor nyilával a szíve környékére céloz, és személyiségének női része könnyezve epekedik némi megértésért. Hiszen a hajnali kelés, az egyik gyerek lerakása az óvodában, a másiké az iskolában, majd megpróbálni minél feljebb lépkedni a vállalati ranglétrán, késő délután összeterelni a gyerkőcöket az említett helyekről, a lecke ellenőrzése, és az imádott férj számára elkészített vacsora után könnyen lehet, hogy már nem arra vágynak a nők, hogy a milliméternél is kisebb pihécskék pusztítása érdekében összemázolják a lábukat. Ugyanakkor van egy terület, ahol még a női jogok élharcos hímei is két táborra szakadnak.

Fűnyíróval a déli mezőkön

Igen, igen, ha már a férfiak esetében szót ejtettünk az intim testrészek szőrmezőinek ritkításáról, akkor elkerülhetetlen, hogy ezúttal a hóhért akasszák. Egyértelműen itt dől el minden. Mert elnézően szemet hunyunk, ha a karon a szálak lengedeznek a szélben, és azt sem hiszem, hogy bárki is falhoz szegezné a barátnőjét azért, mert már két napja nem szedte a szemöldökét. De amikor a jó szerencsénk olyan helyzetbe sodor minket, hogy egy hölgy minket választ játszótársnak a párnák dombjai és a paplanok völgyei között, akkor ott… na jó, ha nem is fújunk visszavonulást, de minden bizonnyal meghökkenünk, hogy bizony érdemes lett volna elektromos sövénynyírót hoznunk. Nemhogy a zárat, még az ajtót sem könnyen találjuk. Ráadásul a nők nagyon kellemes meglepetést szerezhetnek azzal, ha a következő szerelmetes órákra meglepik partnerüket a sivatag kopárságát idéző megközelítési felülettel, esetleg punk stílusba váltanak. Ennél talán már csak egy lefelé mutató nyíl lenne merészebb. Higgyék el, e fölött egyetlen férfi sem siklana el észrevétlenül.

Tarzan, a dzsungel ura

Statisztikailag, gyakorlatilag mérhetetlen a teremtés koronáinak azon szűk hányada, akik az „Úgy jó a nő, ahogy Isten megteremtette” feliratot tűzték zászlajukra. Az ilyen mintapéldány nagyjából olyan, mint a fehér holló, vagy az örök szerelem: mindenki hallott már róla, de még senki sem találkozott vele. Én is csak anekdotákra hagyatkozhatom, bár forrásom felettébb megbízhatónak bizonyult, amikor váltig állította, hogy egyik ismerőse – miután végighordozta tekintetét a csupasz testtájakon – könyörögve kérte aktuális barátnőjét, hogy legyen olyan jó, és boruljon le a természet rendje előtt, vagyis eszébe ne jusson borotválni egyetlen porcikáját sem. Könnyen el tudom képzelni, hogy a nevezett személyt, mint a közösség jó hírnevén foltot ejtő elemet, azóta már száműzte a férfitársadalom egy távoli galaxisba. Ez már csak egy ilyen kegyetlen világ. Főleg a domináns hímeké.