Mit nem mondunk a nőnknek 2011-ben!

Az évzáró parti a fogadalomtételek mellett némi számadásra is sarkallja a teremtés koronáját. Azaz kétfelé tekintünk: a múltba és a jövőbe. Már ameddig sikerül persze, hiszen az elfogyasztott szeszek hatására egy idő után már annak is örülünk, ha egyáltalán kilátunk a fejünkből. A fajtánk újévi fogadkozásának két helyszíne van. Az első otthon a fürdőszobában, készülődve a bulira. Ekkor megállapítjuk, hogy ismét baromi jól nézünk ki, és a tükörben a szemébe mondjuk a képmásunknak, hogy miket kell, és miket nem kell megtennünk az új évben. Néhány órával később a helyszín aztán marad ugyanaz, csak ez már a házibuli fürdőszobája, és itt – pezsgőgőzös aggyal - arra korlátozódnak a fogadalmaink, hogy valahogy megálljuk azt, hogy rámozduljunk a haverunk húgára. Na most, utóbbi vagy sikerül, vagy nem, ezért mi inkább az elsővel foglalkozunk. Méghozzá mondattani szempontból. Mondani sok mindent lehet, aztán a megvalósulás már necces – főleg a férfi, és kiváltképp az eskütételei esetében. Amúgy meg a jó szándék csak úgy buzog bennünk, ezért aztán összeszedtem néhány olyan mondatot, amelyektől egy valódi lovag – ha csak egy picinyke szív is pumpál szőrösen izmos kebelében – megkíméli a nőjét 2011-ben.

„Nem rossz, de anyám főztje azért jobb”

Még ha a felszín rózsaszínen cukormázas is, a csajunk sosem cseresznyézik majd egy tálból az anyósával. Ez talán az „el akarja venni a fiamat” kontra „miért félti tőlem a fiát” ellentétből eredhet. Ebből adódóan aztán szerelmünk kevés dolgot utál jobban, mintha az anyánkat és őt rakjuk a mérleg két serpenyőjébe – és ott anyuci nyer. A női lélektan érdekessége, hogy attól is kiborulnak, ha a saját anyukájukhoz hasonlítjuk őket, bár ez a „pont olyan vagy, mint anyád” lekezelésünk fényében azért érthető. Visszatérve az előző gondolatra: különösen a konyhaművészet párhuzamba állítását kell kerülniük az okos és kedves férfiaknak. Sokszor a mama főztje utolérhetetlen, de azért kedvesünk is tud csodákat létrehozni a serpenyőben. De még ha ez nincs is így, akkor se mondjuk neki, hogy bizony a Mutti jobban bánik a fakanállal, mint Ő.

„Vészesen közeledik a fürdőruha szezon, ugye drágám?”

Amelyik Hölgy nem tud olvasni a sorok között, annak megsúgom, hogy ez az idézet egy burkolt célzás. A súlyotokra. Tudjuk, nem lenne szabad ezzel egy olyan népségnek előhozakodnia, akinél az úszógumi és a sörhas szinte nemzeti viselet, de hát mégse hallgathatjuk el a kritikus énünket. Meg aztán inkább legyetek hálásak, gondolom, nem akartok szégyenben maradni a barátnők előtt… Ám 2011-re megjavulunk, és nem méregetjük összehúzott szemmel életünk értelmének hátsóját, azt találgatva, hogy belefér-e még a tavalyi farmerba vagy sem. Ezen felül pedig a legkevésbé sem teszünk megjegyzéseket arra, ha Szépségünk éjjel fél 2-kor egy nagy adag tiramisuval vonul be a szobába. Nem, inkább büszkék leszünk arra, hogy olyan nőnk van, aki nem vonja meg magától a kulináris élvezeteket. Meg különben is: a fogyókúrát sosem késő elkezdeni, és a nyár még úgyis arrébb van…

„Az a pattanás már tegnap este is ott volt?”

Amilyen mamut képes lenni egy férfi, ezt a kérdést nagy hangon akkor tesszük fel a mi kis virágszálunknak, amikor épp a fullosan tömött buszmegállóban várjuk, hogy befusson a járatunk. Szegényke amúgy sem mozdul ki sehova smink nélkül, mi meg ország-világ elé tárjuk azt, amit ő több réteg vakolattal próbált meg eltüntetni mindenki elől. A jövőre nézve igazán szemet hunyhatnánk az ilyen apróságok felett, mert bizonyára nekünk sem esne jól, amikor angyalkánk a baráti társaság közepén felhívja az egybegyűltek figyelmét arra, hogy heves tempóban ritkul a hajunk. Szóval toleráns férfiak előre – 2011-ben is!

„Szívem, nem látom tőled a meccset”

A nőknek van egy csodálatos, földöntúli, megmagyarázhatatlan érzéke ahhoz, hogy mindig akkor sétálnak el a tévé előtt, amikor a kedvenc csapatunk meccsén valami fontos esemény történik. Elrúgják a tizenegyest vagy a szabadrúgást, száll befelé a szöglet, vagy a bíró felmutatja a lapot… és ekkor megjelenik kedvesünk, és a legteljesebb nyugalommal eltipeg a képernyő előtt a szárító felé. Visszafele meg természetesen akkor jön, amikor az ismétlést mutatják. Muszáj lesz ilyenkor nyelnünk egyet ebben az évben, hiszen a belátó férfi már annak is örül, ha egyáltalán nézheti a meccseket az esti idősávban. Akkor pedig végképp hallgass lesz a nevünk, ha még némi sört és egy kis sós mogyorót is kapunk a sportélmény mellé…

„Jó, ha Te elmész a csajokkal, én már hívom is a srácokat”

Zsarolni nem szép dolog, bár ki ne élvezné, ha a másik kiszolgáltatottságával kedvére játszhat. Az új évben azonban nem játsszuk a durcás kisfiút, és főleg nem féltékenykedünk. Ha a hihetetlenül dögös csajunk kedve úgy tartja, hogy egy miniszoknyában és egy mélyen dekoltált blúzban bulizni megy három másik barátnőjével, akkor kívánjunk neki jó szórakozást, és élvezzük a magányos este örömeit, mintsem, hogy mindenféle összeesküvés elméleteket gyártunk arról, hogy hol és kivel csal meg minket (ha akarja, úgyis megteszi). Másrészt, az előrelátó férfi tudja, hogy adu ászt szorongat a kezében. Majd amikor mi akarunk egy görbe estét tartani a haverokkal, mézes-mázos hangon búghatjuk: „Emlékszel, én sem szóltam egy rossz szót sem, mikor múltkor elmentél a lányokkal!”.

„Nem ma kellett volna fodrászhoz menned?”

Ha ezt a mondatot benyögjük, már ágyazhatunk is meg magunknak a kanapén – vagy kint a folyosón, a kutya mellett. Az ideális férfi ugyanis MINDIG észreveszi, ha a nője fodrásznál járt, és létfontosságú, hogy ennek hangot is adjon. Természetesen, csakis dicsérő szavak formájában. Egyébként elég vaksinak kell lenni ahhoz, hogy ezt ne vegyük észre, hiszen a haj igazgatása, dobálása mind árulkodó jelek, amelyekkel a Hölgy azt kívánja sugallni felénk, hogy „hahó, vedd már észre a változást!”. A néhány napja elstartolt 2011-ben azonban minden másképp lesz, és figyelmeztető mozdulatok nélkül is a nőnk lába elé borulunk, hogy magasztaljuk fenséges hajkoronáját. Ami persze másnaptól kezdve már soha többé nem áll majd úgy, mint ahogy a fodrász megcsinálta. De erről meg mélyen hallgatunk…