Hurrá, nyaralunk! Hurrá?

„Hurrá, nyaralunk.” – hangzott a válasz. „Az klassz, és merre?” – kérdeztem. „Az előbbi kérdésedre válaszoltam. Ez lesz ugyanis a júliusi témánk.” – jött a reakció a főszerkesztőmtől. „Zseniális!” – mondtam, hiszen ha valakinek annyi tapasztalata van a nők terén, mint nekem, akkor az máris a sutba dob minden más témaötletet, és rohan haza, hogy lefújja a port azokról a fényképalbumokról, amelyek a csajos nyaralások fényképpé merevített emlékeit őrzik. Majd egy pohár jeges teával hátradől a teraszon, és szépen átpörgeti az agyában, mit meséltek neki a haverok azokról az időkről, amikor az aktuális barátnőjüket vitték magukkal valamelyik tenger- vagy tópartra. Aztán ezt az egészet szépen összemixeli, odaadja egy képzeletbeli szereplőnek – legyen mondjuk Nyár Roland -, aki épp először készül az ő kis Mókuskájával néhány napot kettesben tölteni. Főhősünknek pedig nem marad más dolga, mint ezt ezüsttálcán felszolgálni a bájos Hölgy olvasóknak.

Csak egyetlen út van

Roli finoman dobolt a kormányon, és miközben alattuk kacagva suhantak el a kilométerek, úgy döntött, hogy igenis megpróbálja élvezni az előtte álló nyaralást. Ördögi énje egyfolytában ostorozta, amiért nem a haverokkal van – ráadásul a foci vb idején! -, belső angyala viszont arról duruzsolt neki, hogy mennyire rendes tőle, hogy elviszi egy kis közös lazításra az alig néhány hete megismert szerelmét. „Rendes, mi?” – dúlt fúlt magában. – „Mintha annyi más választásom lett volna. Ha nem akarom a sértődött hisztit hallgatni heteken keresztül, engednem kellett”. Miss Sértődött Hiszti, azaz Mókuska mellette domborított az anyósülésen, és tizenkettedszer nézte meg a sminkjét a lehajtható tükörben. Tényleg nem régóta voltak együtt, de mégis volt valami a lányban, ami miatt nehezen tudott nemet mondani neki. Hiába, a vonzalom nem táncol együtt az észszerűséggel. „Akkor is jó lesz!” – határozta el Roland, és keményen odalépett a gázra.

Jó levegőn tágul a tüdő

„Naaa, vigyük már le a matracot!” – nézett rá olyan esdeklően Mókuska, hogy nem lett volna férfi, aki ellent tudott volna állni ennek a kívánságnak. Roland egyébként gyűrött volt egy kicsit, ugyanis nem tudott eleget aludni. Egyrészt a csaj vagy egy óráig pakolta este a holmiját (minek ennyi cucc egy nyaraláshoz?), persze égő villanynál és nyitott ajtónál, így aztán legalább tizennégyen töltötték az éjszakát a szobában: ők ketten, és egy tucat szúnyog. A fél éjjele a vadászattal telt, aztán reggel sem alhatott addig, ameddig akart, mert Mókuska már korán felkelt, és tenni-venni kezdett (hogy a nők miért képtelenek halkan készülődni?), majd mivel unatkozott, felkeltette Rolandot is, hogy induljanak a strandra minél előbb. A kialvatlanságtól emberünk a reggeli ízét sem nagyon érezte, ám a kávé egy darabig felpörgette, és már örömteli vigyorral húzta fel a fürdőnadrágját. Arcára fagyott ám a mosoly, mikor az ő Mókusa bejelentette, hogy szeretné, ha levinnék a vízhez a matracot is. Pumpa nem lévén a háromszintnyi petyhüdt hurkáknak szájjal és nagy levegővel kellett nekiállnia Rolinak, és kis vártatva olyan vörös lett a feje, akár az infralámpa alatt aszalódó kolbásznak. Végül csak sikerült viszonylag stabil vízi járművé fújnia a műanyag tákolmányt, így elindulhattak a partra.

A királynő (fél)meztelen!

„Hm, azt hiszem, inkább még sincs kedvem rajta feküdni.” – találta ki Mókuska kábé kétpercnyi matracon létezés után. Mivel a víz is hideg volt neki, ezért a királykisasszony kivonult száradni, míg Roland megpróbált néhány hosszt tempózni a tóban. A vízből kifele jövet azt hitte, rosszul lát. A nője ugyanis mezítelen felsőtesttel napozott (persze a mellettük helyet foglaló családapa a keresztrejtvény helyett inkább a „domborzatban” gyönyörködött)! A dühtől – meg a korábbi fújástól – vörös fejjel termett ott a lány mellett, és kötelezte, hogy azonnal vegye fel a fürdőruhája felső részét is. Még hogy más az ő nőjén legeltesse a szemét! Hiszen ez a látvány csakis neki jár, és senki másnak. Bár be kellett vallania magának, hogy a kettővel arrébb heverésző csajnak talán még Mókuskánál is jobb cickói voltak… na de ez akkor is más: Mókuska az övé! Ennyi birtoklás csak kijár egy férfinak.

Beach shopping

Késő délután volt már, mire visszaindultak a partról. Gyanús volt neki, hogy az ő kicsikéje nem a sajtos-tejfölös lángos miatt ragaszkodott ahhoz, hogy hozzon magával pénzt, és előérzete be is vált, amikor az első butikhoz értek. Mókuska természetesen halálosan beleszeretett egy fürdőruha elé köthető kis szoknyába – hogy ennek a ruhadarabnak vajon milyen praktikus tulajdonságai lehetnek, azt Roland férfiaggyal képtelen volt belátni -, és némi esdeklő tekintettel előadott könyörgés után kifizette az év boltját csináló árusnak a méregdrága szoknyácskát. Ha lehet, még vörösebb fejjel bandukolt vissza a szállásra. És nem a naptól meg a matrac felfújásától játszott ilyen színben az ábrázata…

Városnézés vs. strandolás

Az igazi férfiember – vélte Roland – nem azért megy nyaralni, hogy különböző múzeumokra és emlékházakra tátsa a száját, hanem azért, hogy nagyokat aludjon, nagyokat egyen, és süttesse a hasát a nappal. Az ő Mókuskája azonban élt-halt a városnézésért, így nem kevés alkudozás és fenyegetődzés kellett ahhoz, hogy beadja a derekát, és a rekkenő hőségben a szinte néptelen város utcáin sétálgassanak. Mikor kedvese a harmadik kis üzlet bejárata mögött tűnt el, hogy felpróbálja az ezredik napszemüveget, Roland könnybe lábadt szemekkel gondolt a barátaira, akik akkor a tévé előtt ülve – körbevéve jól behűtött sörökkel – izgulták végig az Argentína-Németország rangadót. Aztán vett egy nagy levegőt, és arra gondolt, hogy ha ott ülne a srácok között, akkor meg azt kívánná, hogy bárcsak valamelyik víz partján nyaralhatna egy gyönyörű nővel. Ettől elmosolyodott, bement a boltba, és megmondta Mókuskának, hogy istenien áll rajta az a szemüveg. És közben magában eldöntötte, hogy a nyaralás minden napját kiélvezi: még ha száz matracot kell is feleslegesen felfújnia.