LELKIPATIKA

A neve: mániákusan shoppingoló

Szerző:

Szabó Anna

„Egy ruhának nem mondunk nemet. Még a végén megsértenénk a lelkét.” – így gondolkodik az, aki már-már megszállottan rója az üzleteket, és vásárolgat. Az ilyen ember többnyire azzal magyarázza ezt a viselkedést, hogy szereti a boldogság érzését, és a vásárlás ebben segít. Nem hiszi magáról, hogy függő, pedig sajnos minden esélye meg van rá.

• Neve: Mániákusan shoppingoló.
• Neme: (többnyire) nő - hát egyértelmű
• Tartózkodási helye: üzletekkel teli sétáló utcák; bevásárló központok; illetve minden olyan hely, ahol ruha van.

A "betegség" oka: vásárolunk azért, mert

1. Rossz kedvünk van
2. Jó kedvünk van
3. Fizetés volt
4. Nincs jobb dolgunk
5. Összevesztünk valakivel
6. Kiengesztelésként
7. Elismerésként
8. Azért, mert otthagytak bennünket
9. Azért, mert ott hagytunk valakit
10. Azért, mert olyan szép a Mango, az Intimissimi, a Zara, stb. táska – kell és pont
11. Azért, mert leárazás van, és azt a pulcsit 70%-al olcsóbban tényleg főben járó bűn lenne otthagyni
12. Azért, mert sokat dolgoztunk, és persze, hogy megérdemeljük
13. Azért, mert még ilyen pulcsink, farmerunk, szoknyánk, stb.. nincsen
14. Azért, mert buli lesz, és nincs ruhánk, amit felvehetnénk – persze a szekrény tele van
15. Azért, mert ő is vásárolt, nézd meg, mennyi szatyor van a kezében
16. Outleeeeeeeeeeeeeeet…!
17. Ez az utolsó darab
18. Csak ez az egy van a városban ebből, stb. stb.

Ismerős?

A vásárlás olyan, mint a bulizás. Mindig van rá indok. Azonban valahol mélyen, néhányunknál már egyfajta mániákus vásárlás alakult ki. Tudod, amikor olyan dolgokat veszel, amire szükséged sincs, de megveszed, mert jó érzést okoz. Aztán hazaérsz, és rájössz, hogy feleslegesen dobtál már ki megint X ezer forintot, de a pláza „levegője” megbolondított. Biztos vagy benne, hogy valami van a levegőben. Tudjátok, hogy többet vásároljunk. Valami, ami meghozza a vásárló kedvünket. Vagy… Kihozza belőlünk a mániákus vásárlót. Vagy egyszerűen csak a gyönyörű, szebbnél szebb ruhák teszik, amik hívogatnak, hogy gyere ide, próbálj fel? Aztán felpróbálod, mert hát egy ruhának nem mondunk nemet. Á soha. Még a végén megsértenénk a lelkét.

Ilyenkor az események többféle úton folytatódhatnak

- Nem jó, nem is áll jól – ezek után megnyugszol: ez egy jel, nem kell neked az a ruhadarab.
. Jól áll, sőt…
- Meglátja rajtad az eladó, és közli, hogy ez az utolsó darab – tuti hogy nem az -, vagy éppen, hogy ebből csak egy van az egész városban. Te pedig - mivel szereted az egyedi dolgokat -, már meg is találtad az indokot, hogy miért vedd meg.

Mi, csajok tagadni sem tagadhatnánk: imádunk vásárolni. Ez mások szemében gyakran betegesnek tűnik – mások alatt egyértelműen a férfiakat értem. Nekik a foci, nekünk a vásárlás. Persze egyszerű a mániákus, vagy egyéb más betegességre utaló jelzővel illetni különleges szokásunkat – ettől függetlenül ők is szeretik, amikor jól nézünk ki. Nekik jár a látvány… Nekünk pedig a folyamat, illetve a betegesség marad. Örökre.

Zárásként pedig egy dologban megegyezhetünk. A vásárlás az egyetlen, az örök, a biztos boldogságforrás. Ha tehát megengedheted magadnak, nincs miért szégyenkezned!

„A megvásárolt cuccok súlya a nap végére már elég megterhelő, viszont alig várjuk, hogy hazaérjünk, és mindent kipakoljunk, majd legalább egy órát vizsgáljuk az új szerzeményeket. Köztudott, hogy a vásárlás élménye, egy szép darab magunkévá tétele, felszabadítja a szervezetben a boldogsághormonokat.”
Navracsics Zsófi