Miért is kínos a kínos csend? Most megtudhatod!

Ismered ezt a dolgot? Néhány emberrel órákig lehet beszélgetni, és soha nem áll be kellemetlen szünet. Még ha senki nem is mond semmit, akkor sem érzed magad rosszul. És vannak más beszélgetések, amik megakadnak, a csend kínosnak érződik, és küzdesz, hol előrukkolj valamilyen témával. Még az is lehet, hogy
hirtelen teljesen elbizonytalanodsz, amikor a másik embernek kicsit tovább tart a válaszadás.

Ezzel nem vagy egyedül: egyes tanulmányok szerint azok, akik gyorsan válaszolnak, nagyobb valószínűséggel kötődnek egymáshoz. Tehát ha egy beszélgetés megszakítás nélkül és gördülékenyen folyik, biztonságban és magabiztosnak érezzük magunkat.

"Mint a profi sportolóknál, néhány ezredmásodperc is döntő lehet" - írják a kutatók. Azért is kényelmetlenül érezzük magunkat, mert félünk az elutasítástól. Ez történik különösen az olyan emberekkel folytatott beszélgetések során, akik nem állnak hozzánk közel. A kutatók azt is megjegyzik, hogy a résztvevők még akkor is megélték a negatív érzéseket és az elutasítást, ha azok valójában nem is merültek fel.

Feltételezik, hogy ez az érzékenység a beszélgetés szüneteire az emberiség fejlődése során alakult ki. Ha valaki nem akar velünk beszélgetni, kirekesztve és egyedül érezzük magunkat. Régebben a csoportból való kirekesztés valóban az élet és halál közti különbséget jelentette. A kínos szünetek a beszélgetésben emlékeztetnek minket erre az ősi félelemre.

A tétovázást azonban nem mindig és mindenhol érzékelik kellemetlennek. A várakozás más kultúrákban gyakori. Egy tanulmány kimutatta, hogy a japánok akár nyolc másodpercet is várnak, amíg válaszolnak. Japánban azonban a szünetek a beszélgetés során a tisztelet, az óvatosság és figyelmes hallgatás jelei.