Disznóságok mesterfokon

A disznósajt, kolbász, hurka mind mind elmaradhatatlan kelléke a téli napoknak. Fanatikus rajongója vagyok eme ínycsiklandóan emberes falatoknak.
  
Nem szabad kihagyni, meg kell kóstolni. Olyan ez akár a drog.
Az íz ottmarad a szánkban és nem szabadulhatunk tőle.

Krúdy Gyula, a finom falatok költői méltatója így vélekedik ebben a kérdésben:
- Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál! Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez, az egyetlen egyhez a véletlen kedvezéséből sokkal jobban értenek, mint a nők. Hogy milyennek kell lennie egy orjalevesnek, azt sohasem tanulhatja meg egy nő...

De vajon jól mondta Krúdy?

Hegedűs Ferenc esetében nagyon is jól. Ő Kistelek húsfeldolgozó üzemének szakembere.
Az első hely ahol nem használnak hústermékeik készítéséhez semmiféle adalékanyagot. Kizárólag a természet adta tartósítási eljárásokkal készülnek az isteni finomságok. Dúsító, sűrítő, és egyéb mesterséges anyagoktól mentes minden termék melyet előállít. Mint a mesék, melyek szájról szájra terjedtek, úgy terjedt el családomban és lakóhelyemen majdnem az egész városban példátlan hurkájuk, füstölt kolbászuk, májasuk, különleges szalonnájuk.

Először 8 évesen ízleltem meg a számomra igen új és finom "disznóságokat". Sosem tudtam honnan erednek eme csodálatos ízvilággal megáldott termékek. Azt képzeltem, biztos valami mesebeli helyről származnak, melyet nem is emberi kéz alkotott. Itt a nagyvárosban 165 km-re Kistelektől, még csak hasonlót sem kaphat az ember. Hiába is próbálkoztunk üzletről-üzletre járni, hátha vehetünk itt is "disznóságokat". Mindhiába, természetesen sehol sem kaptunk. Meleg szívvel ajánlom mindenki számára, aki hasonlóan rajong az emberes ízekért, hogy látogasson el a paradicsomba. Úgy döntöttem ezentúl nem a messzi távolból ábrándozom eme felejthetetlen ízekről. Útra keltem egy vasárnap reggel és ellátogattam Kistelekre. Reggeli? Ebéd? Vacsora? Akár reggeltől estig eszegetném imádott disznóságaimat.

Nagy örömömre bepillantást nyerhettem a kulisszák mögötti világba:

Mint azt megtudtam az évente megrendezésre kerülő balástyai Böllér-nap és a szegedi húskiállítás oszlopos házigazdája, Hegedűs Ferenc és ínyencségei. Szeged sem maradhat ki a jóból. Egyes nagykereskedéseiben egyre gyakrabban fellelhetőek a házias termékek.

Amikor csak eszem a számomra oly kedvelt disznósajtot, májast, szinte odaképzelem magam a régi idők disznóvágásaira.


,,Már a későn kelő téli nap is felüti fejét a láthatár szélén. A távolban valahol most csillan meg a böllér kése és felhangzik egy hízó bús röfögése, mikor a vidám társaság szédelezni kezd, s csilingelve-tülkölve útnak indulnak a szánok és autók...”



Húsz, harminc évvel idősebb rokonaim, barátaimtól sokszor hallani véltem ezt a mondatot:
- Már semminek sincs olyan íze, mint régen! Ó, az a jó kis ízletes Fradi kolbász! Ó, az a jó kis debreceni!
Mostanában egyáltalán nem hallom ezeket az igen gyakran emlegetett mondatokat. Mert velem együtt falatozzák a régi, elfeledett ízeket.

És, hogy hol lelhetsz rá eme ízkavalkádtól hemzsegő paradicsomra?

Hegedűs ABC-Húsüzem