Önmagát öntöző növények - Önöntöző virágcserép házilag

A legtöbb, piacon kapható cseréppel az a baj, hogy nincs az aljukon rés a nedvesség elvezetésére. Ha a kezdő kertész túlöntözi a növényt, a földben sokkal könnyebben elszaporodnak a baktériumok, és a gyökerek lassan elrothadnak. Az önöntöző kaspók többnyire elképesztően rondák, drágák, vagy a kettő egyszerre.
Amit mi fogunk mutatni, az tökéletes a házban tartott trópusi növények esetében is, amik szeretik és igénylik a nedvességet. Eredetileg úgyis a meleg, párás klímához vannak szokva. Ilyenek a pálmák, az orchideák, vagy a liliomok. A beépített víztározó akkor is jó megoldás, ha sokat utazol, és nem akarod, hogy hazaérve egy rakás halott növény fogadjon. Mire is van szükséged, hogy az önöntöző virágcserepet elkészítsd? Íme, a lista: 

• Trópusi növény a saját műanyag cserepében (ez alkotja a szerkezet belsejét)
• Virágtartó (1.5 - 2-szer nagyobb, mint a belső)
• Vízáteresztő anyag, például vatta, vagy teafilter - bármi, ami megtartja a nedvességet
• Olló
• Egy marék aktív szén
• Agyaggolyók
• Egy bögre
• Díszítő kövek (opcionális) 

Elkészítés

1. Minden eszközt alaposan tisztíts meg, hogy eltávolítsd az ártalmas szennyeződéseket. A cserepeket mosd le vízzel és szappannal, a rajtuk lévő lyukakkal együtt, ugyanígy a dekorköveket, a vízáteresztő anyagot pedig dobd be a mosógépbe egy gyors programra. 

2. Ha elkészültél, vedd ki a növényt a műanyag tartójából: a tövénél fogd meg, a műanyagot pedig fordítsd lefelé. Ha nem akar kijönni, lehet, hogy le kell vágnod néhány kisebb gyökeret, amik az alján lévő lyukak köré tekeredtek. Ha ezzel megvagy, óvatosan fektesd a növényt az oldalára, vigyázva, hogy a szára ne sérüljön. 

3. Vágj háromszor akkora csíkokat a vízáteresztő anyagból, mint amekkora a nagyobb virágtartód magassága. Győződj meg róla, hogy mindegyik csík elég széles ahhoz, hogy befedje a szivárogtató lyukat a belső cserép alján. Ezek számát oszd el kettővel, ennyi csíkra lesz szükséged, hat lyuk esetén tehát háromra. 

4. Fűzd be az anyagot a lyukakba, addig húzva őket, amíg feszes nem lesz, és a két vége le nem lóg a cserép aljáról. Ismételd meg a többi csíkkal is. 

5. Az aktív szenet szórd a nagyobb virágtartó aljára, rá pedig az agyaggolyókat. Az a lényeg, hogy úgy rendezd el őket, hogy a belső cserepet a golyók tetejére tudd majd helyezni, és a széle néhány centire a nagyobb edény szélétől legyen. 

6. Ez lépés kissé bonyolult: úgy kell az anyag csíkokat elfektetned az agyaggyöngyökön, hogy leérjenek a tartóedény aljáig. Így a víz rajta keresztül eljuthat majd a növény földjéig. 

7. Amint ezzel megvagy, visszateheted a növényt az eredeti cserepébe, ahol a vízáteresztő csíkokon fog pihenni. A bögrét használva töltsd fel a kavicstárolót vízzel, amíg el nem éri az agyaggolyók tetejét. Jegyezd fel, mennyi víz szükséges ehhez. 

8. A fennmaradó teret töltsd ki további agyaggolyókkal és dekorkövekkel, amíg a virágtartó teli nem lesz. A következő néhány órában megkezdődik a varázslat: a virágföld, ha megérinted, nedves lesz, mintha csak frissen öntözted volna. 

Ezentúl elég, ha csak a virágföld nedvességtartalmát ellenőrzöd. Ha már csontszáraz, ideje újratölteni a víztározót.