Meseszép - Édenkert egy titokzatos krátervölgyben

Itt 1800 méter magasan, az észak-tanzániai Ngorongoro vulkán meredek falain igen ritka a vegetáció, ami kevéssé sejteti, mi van odabent, a vulkán kráterében. Ám a kráter peremének tetejéről, döbbenetes változás tanúi lehetünk. A mintegy 600 méteres mélység Afrika egyik vadban leggazdagabb területét rejti.

A Ngorongoro egy hatalmas geológiai kráter, mely az egész kontinens egyik legnagyobb egyedsűrűségű vadállományának otthona. Mintegy 260 km2-nyi területén 50 nagyemlős-faj (köztük több ezer gnú, zebra, elefánt, oroszlán, víziló), valamint 200 madárfaj (a strucctól a flamingókig) él. Természetes édenkert ez, amely a tűzhányó utolsó kitörésekor, a vulkán tetejének beszakadásával jött létre 2,5 millió évvel ezelőtt. 

Ezt a természet alkotta Noé bárkáját, tehát egy szerencsés geológiai véletlen hozta létre. A Ngorongoro vulkán egykoron kúp alakú volt, és kétszer olyan magasba szökött, mint ma. Amikor körülbelül két és fél millió évvel ezelőtti utolsó kitörése után lecsillapodott, és a kúptető alatt az olvadt kőzet lávaként kifolyt belőle, a kúp teteje az alatta lévő üregbe zuhant.

Egy 3 kilométeres, igen rázós buckás út vezet le a 600 métert süllyedt kráterbe. Évente mintegy 10 000 turista látogat el ide az év minden szakában.

A kráteren kívül élő állatokkal ellentétben a ngorongoroi populációk nem vándorolnak, bár az esős évszakban jobban szeretnek a nyílt síkságon, a száraz időszakban pedig a Munge-mocsár lápvidékénél tartózkodni. Az év minden szakában van itt elég víz és növény, így nem kényszerülnek máshová menni. A Ngorongoro ezért válhatott a kelet-afrikai vadvilág egyik mikrokozmoszává. Két forrás és két folyó táplálja a krátervölgyben található tavat, a Magadit. Mivel a tónak nincsen lefolyása, az évszázados párolgásnak köszönhetően igen magas a sótartalma, emiatt bizonyos megvilágításban a tó tükre mélykék. Csak algák és néhány rákfaj él meg ebben a vízben, de ez éppen megfelel az itt táplálkozó sokmillió flamingónak.

A Ngorongoro állatvilágát lényegében a kráter 600 méter magas fala választja el a külvilágtól, de az állatoknak nem is kell máshová menniük, hiszen itt mindent megtalálnak, amire szükségük van. Az esős időszak után áprilisban, kivirágzik a krátervölgy, és csodás színekben pompázik a táj.

Májustól novemberig aztán fokozatosan színt vált a táj: sárga, majd világosbarna árnyalatot kap. Ebben az időszakban az állatok a Munge-mocsárnál gyűlnek össze.

A Ngorongoro völgy ma egyfajta szabadtéri laboratórium, ahová tudósok érkeznek a világ minden tájáról, hogy tanulmányozzák ezt az egyedülállóan kiegyensúlyozott, zárt, mégis életképes ökoszisztémát.