George Gordon Byron – Hajfetisiszta és húgi homorító

A 19. század kiemelkedő romantikus költője. Először még úgy festett a hölgyeket kedveli, első felnőttkori szexuális vágyainak tárgya Mary Chaworth volt. Csakhogy a nőci visszautasította. Ezután 1803-ban visszatérve Harrowba, élénk levelezésbe kezdett néhány közeli barátjával és diáktársával. Legjobb barátja John FitzGibbon volt, Clare második Earlje. Lényeg, ami lényeg, jóformán majdnem minden ilyen közeli barátjába szerelmes volt és érzelemdús, kitárulkozó leveleket írt nekik.

Aztán mégis megesett a szeme egy másik asszonyon 1812-ben, méghozzá Lady Caroline Lamb-en, aki házas volt. Imádta a házas nőket… de aztán veszélyes viszonyuk miatt szakítottak és ismét a hölgyek iránt kezdett érdeklődni. Jane Elizabeth Scott, majd Anne Isabella, akit feleségül is vett, de hamar lelécelt mikor rajta kapta Byront a saját féltestvérével Augustával. Majd Velencében is felszedett két helyi foglalt asszonyt, Marianna Segati-t és Margarita Cogni-t akik el is váltak érte.

Ez a „csak” biszexualitás, nem is hangzik olyan gázul, mi? Bár a húgi homorítás már erős… és még az a tény, hogy minden egyes nőtől, akivel dolga akadt, egy borítékra való hajat szerzett be és úgy őrizte őket, mint Krisztus kelyhét!