A szerelemről és más démonokról (2009)

Ha egy szóval kellene jellemeznem a filmet, az a szó a következő lenne: Szép. Egyszerűen gyönyörű az egész film. Hilda Hidalgo-nak tökéletesen sikerült feldolgoznia Gabriel Garcia Márquez azonos című regényét.

Sierva Maria (Eliza Triana), egy márki család lánya, akit szülei együttesen utálnak. Nem csoda, hogy az kirekesztett lány, másutt lel magának örömöt, és barátokat, méghozzá a család afrikai rabszolgái között, akiknek elsajátítja kultúrájukat és nyelvüket. Csakhogy véget ér ez az idill, mert a piacon megharapja egy veszett kutya. Ebből kifolyólag az egyházi méltóságok úgy döntenek, hogy Sierva Maríát, a Santa Clara kolostorban kell ápolni, ahol megfigyelhetik, és kiűzhetik belőle a démonokat, mivel a betegséget egyértelműen az ördög számlájára írták…
Ekkor érkezik másik főszereplőnk, a fiatal, harminc év körüli Cayetano Delaura pap, (Pablo Derqui) aki a korral szemben meglehetősen szokatlanul kezeli, gyógyítja a kislányt. A két személy rendszeres találkozása során egymásba szeret. Az a szerelem, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Könnyen átélhetjük, mit érez Cayetano, hiszen szerelemre talált a szívében, ámbár dupla bűnben, mert nem csak, hogy nőbe szeretett, de a pláne, az, hogy egy gyermekbe… és egy ilyen sztorinak vajon milyen vége lehet?