És hová lett az arany? Hitler parancsára 1945 februárjában a Reichsbank aranykészletét is elvitték Berlinből, a várostól 200 kilométerre délnyugatra elterülő használaton kívüli földpát-bányába vitték, amelynek egy részét Patton tábornok csapatai még abban az évben megtaláltak.

De ez csak a cseresznye a tortán. A torta maga kámforrá vált. Az SS aranytartaléka, ami egyesek szerint, nagyobb volt, mint a Reichsbanké eltűnt az éterben. Sokan keresték és keresik ma is az Alpok barlangjaiban, tavaiban, patakmedreiben, völgyeiben és hegycsúcsain vagyis ahová csak egy náci rejthette.

Ámbár biztosan lehet tudni, hogy egy nagy részét a semleges Svájci Nemzeti Bankba dugták be. Kb. 450 millió akkori dollárnak (ma 1100 milliárd forintnak) megfelelő értékű német aranyat fogadott be, amit fogott és továbbutalt más semleges országok bankjaiba: Portugáliába, Spanyolországba, Törökországba, Svédországba és Dél-Amerikába. Természetesen főleg magánszámlákra, hogy akár aztán a szétszóródott német állampolgárok hozzájussanak.

Ennek a habzsidőzsölésnek is vége lett 1946 szeptemberében, mikor az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok kormányai létrehozták a Háromoldalú Arany-bizottságot melynek az volt (vagy lett volna) a feladata, hogy a szétutalt, megtalált és lefoglalt aranyakat visszaszolgáltassák az eredeti állami tulajdonosoknak. Ötven év alatt végül a dokumentált követelések 65 százalékát térítették meg, a többi pedig megint csak lóg a levegőben...

Hol a csudában lehet ennyi pénzt, aranyat dugdosni?