Ne cipeld tovább az emlékeket és a lelki terheket! - Múltelengedő varázslat

Sokan szenvedünk a múlttól. Akár az egészen távolitól, a gyerekkori emlékektől. Másoknak éppen elég a tavalyi év történései. A szakítás, ne adj’ Isten egy elhalálozás, az állás elvesztése, a lekésett, vagy az elvesztegetett lehetőségek árnyékai mind-mind kínozhatják a lelket. Persze nemcsak a rossz emlékek facsarhatják az ember szívét, hanem velük együtt a szépek is, a boldog idők, ahová az ember szívesen visszamenne. Ám sajnos nem lehet. Minden múltban élés hátrányosan hat a jelenre. Lehet nosztalgiázni, de el kell tudni engedni és előretekinteni. Mert a jelenben kell élni, itt várnak ránk a lehetőségek, az élmények. Ebben segíthet ez a varázslat, hogy végre elengeded a múltat és képes legyél rossz érzések nélkül, derűs szívvel élni a jelenben.

Kellékek

• 8 db fekete gyertya
• 8 db fehér gyertya
• Zsálya füstölő
• Fénykép arról, akit elengednél vagy írd fel egy-egy cetlire, hogy pontosan minek az emléke terhel
• Egy kis fémtálka
• A saját fényképed
• 16 kavics

A varázslat menete

Teliholdkor vagy szombati napon, fogyó holdkor végezd a mágiát. Tedd az oltárod közepére a fényképedet és helyezd rá a köveket.

Tedd a fényképedhez képest keleti pontra a füstölőt, és délre a kis fémtálkát. A gyertyákat rakd köralakba úgy, hogy mindezt bezárja és váltakozva legyenek a színek, egy fekete, egy fehér.

Ülj le kényelmesen az oltár elé, miután meghúztad a védőkört, relaxálj. Elevenítsd fel magadban a múltat. Lásd magad előtt a fájdalmas, kínos, kellemetlen élményeket vagy azokat az időszakokat, amiktől egyszerűen szabadulnál. Éld át őket újra.

Ha egy konkrét személyt szeretnél elengedni e szavakkal együtt égesd el a képét: „Elengedlek X (illető neve), ideje búcsút mondani. Szeretettel és békével a szívemben utadra engedlek. Már nincs hatalmad felettem, nem kísérhetsz. Köztünk mindennek vége, minden jót kívánok neked!”

Ezután égesd el a képét majd jöhetnek a cetlik, amikre egy-egy szóval felírtad, mit engednél el, azokat e szavakkal égesd el: „Nem hagyom, hogy kísérts és rám telepedj, ne mérgezd tovább az életemet. Elengedlek!”

Mikor elégeted a cetliket, érezd, hogy megkönnyebbülsz. Éld át a pillanatot. Figyeld, ahogy a lángok elemésztik a papírt. Gondolj arra, hogy belőled is így ég ki az emlék, a lelki teher.
Amint mindet elégetted, sóhajts háromszor egy jó nagyot majd vegyél le egy kavicsot a képről e szavakkal: „Minden nappal, egyre könnyebb lesz a lelkem, mert nem nyomja már a teher.”

Innentől kezdve, minden nap legyen egy kis időd arra, hogy meggyújtod a gyertyákat, relaxálsz, és elveszel egy követ. Az utolsó napon, így zárd a rituálét: „Az utolsó teher és lekerült rólam, szabad vagyok, lelkem újra szárnyal.”

Égesd el a régi képedet, amin a kövek voltak, és a cetlik hamvaival meg a kövekkel együtt ásd el őket valahol a természetben.