Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
ÁLLATI CUKISÁGOK

Szabadság, boldogság a nyeregben

Szerző:
Szabó Anna
Rajtunk múlik, mennyire tudunk, vagy épp akarunk egy elgépiesedett világ játékfigurái lenni. Kezdhetjük a napunkat egy online farmon, de kezdhetjük kutyasétáltatással a parkban. Akik már gyermekkorukban szüleiktől megkapják a természet, az állatok szeretetére, tiszteletére nevelő élményeket, sokkal tudatosabban fognak élni. Miért és hogyan alakul ez így?

 

Kisgyermek korban mindent, amit szüleink, nagyobb testvéreink tesznek, egyfajta mintaként rögzül bennünk. Ha a mamának volt egy cicája, a papának egy kutyája, akkor a családban felcseperedő apróságok a mindennapi élet során úgy szívják magukba az állatokkal kapcsolatos teendőket, ahogyan az anyanyelvüket sajátítják el. Ahogyan cseperednek, kinyílik számukra a világ és egyre több élményt szeretnének átélni, egyre több és nagyobb állattal szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni. Ijesztő lehet egy szülőnek, mikor a gyerek azzal állít haza, hogy ő bizony lovagolni szeretne, ahogyan iskola társai, barátai is teszik. Mivel kell tisztában lennünk, mire készüljünk, ha engedve a kicsik kérésének, utunkat egy lovarda felé vesszük?


Zárkózottságból felszabadultság


Először is készüljünk fel rá, hogy a kis hisztis, akaratos gyerkőc egy teljesen új arcát fogja hozni, amint szembesül vele, hogy a lovak nem távirányítóval működtethetőek. A befelé forduló, zárkózott lurkók, felszabadult és boldog gyerekké válnak. Nem beszélve a hiperaktív kis lovasok csendes, szelíd átlényegüléséről. A ló tiszteletet parancsol, majd később felismerve a ménes felépítését, megértik a gyerekek, hogy a lovaglás nem csak játék, hanem egyben komoly szellemi és fizikai munka is. Megtanulják, hogy a lovak figyelmen kívül hagyják az akaratunkat mindaddig, míg nem tanulunk meg kommunikálni, és így együtt működni velük.

Az életben minden párhuzamosan zajlik


A lovardában tapasztaltak, megtanultak átvetülnek az élet más területeire is, ami felbecsülhetetlen értékké válik a kezükben, hiszen aki belátja, hogy a lovardában a dac nem vezet sehova, és pusztán az értékes időnket rabolja, az a gyermek vélhetően az életben sem bocsátkozik majd felesleges vitákba - sokkal motiváltabb lesz a megoldás keresésében. Előbb utóbb a picúrok belátják, hogy a lovarda dolgozóinak és oktatóinak mérhetetlen tudása komoly munka és tanulás árán érhető csak el, és ha jó és eredményes lovasok szeretnének lenni, akkor nekik is ezen az úton kell menni a tapasztaltabbak után. Kizárólag így képes egy aprócska gyermek rábírni óriás játszó pajtását az együttműködésre, és ez a kicsiket motiválttá és következetessé teszi.


Mit tehet egy gyermek a lovardában?

Természetesen a gyermek korától függ, miből veheti ki a részét egy lovardában. Óvodás korú csemetéink túl a póni lovagláson, már segédkezhetnek a lovak körüli ellátásban. Ez természetesen nem több, mint játékosan részt venni a felnőttek munkájában, megismerkedni a lószerszámokkal, illetve élőben látni, hogyan ápolják a gondozók a lovakat. Mindez számukra olyan élmény, miszerint maguk is aktív és főként fontos részesei a munkának, aminek jutalma a lovaglás. Nem csak az óvodás, de a kisiskolás korú gyerekek estében is fokozottan ügyeljünk a gyerekek biztonságára, és mindig hangsúlyozzuk is nekik, mennyire fontos a lovak közelében a nyugodt légkör és a fokozott elővigyázatosság. Jó ezt ideje korán eszükbe vésni.

Az istállóban a nagyobb gyerekek már igazán nagy segítséget jelenthetnek. Ők már ki vehetik részüket a lovakkal kapcsolatos munkák nagy részéből, a lovaglás mellett már segédkezhetnek az etetéskor, tudnak lovat pucolni, sőt, a szerszámok ápolását és karbantartását is jó, ha előrelátó módon már ekkor elsajátítják. Az istálló takarításában a könnyebb munkák is rájuk bízhatóak, ezzel hasznos ismereteket is átadhatunk nekik, hiszen a lovak és környezetük tisztán tartása közben mesélhetünk arról, milyen külső-, belső élősködőktől óvjuk munkánkkal kedvenc lovukat. Így tanulhatják meg testközelből, milyen jó érzés egy másik élőlényről legjobb tudásuk szerint felelősséggel gondoskodni! Engedjük őket felnőtt felügyelete mellett almát, répát adni kedvencüknek.


Tinédzser korú gyermekek már szinte „teljes jogú” tagjai a lovasok közösségének. Ők, ha időben kezdik a tanulást, szinte egyedül is képesek ellátni kis barátjukat. Ebben a korban a lovak árasztotta nyugalom, őszinte és feltétel nélküli bizalom nagyon jó hatással van a lázadó ifjúságra. A természetben tett túrák, a lovas pályán való gyakorlás a gondolataikat teljesen más mederbe tereli, feltöltődnek és kiegyensúlyozottabbak lesznek, mint korábban.

Mint azt láthatjuk, a lovak szeretete nem csak sport, sokkal inkább életforma, melynek alapjait 4-5 éves korban a póni lovaglással tehetjük le legkorábban. Szerencsés esetben gyermekünk életében végig jelen marad, hiszen hobbyként, sportként óriási hajtóerőt képvisel a mindennapjaikban. Egy jó lovardában igazi egymást segítő kis csapat alakul ki az idők folyamán, barátságok születnek, amelyek nem merülnek a feledés homályába az idő múlásával. A lovak közelében a gyermek meg tanul bízni az oktatójában, a lovában, és ami a legfontosabb, saját magában. Minden alkalommal alkalmazza azt, amit előtte tanult és a sikerélményeit átviszi a hétköznapokba, meg tanul küzdeni a céljaiért. A mentális előnyök mellett azok a gyerekek, akik lovagolhatnak, sokkal aktívabbak, jobb a tartásuk és a teherbírásuk. Egy lovon képtelenség görnyedten megülni, lovaglás közben minden porcikájuk aktívan követi a ló mozgását, így izomzatukat anélkül karbantartják, hogy sanyarú kötelességnek tekintenék a testmozgást.

Mindent egybevetve életre szóló leckével és élményekkel ajándékozza meg gyermekét az a szülő, aki beadja a derekát, ha a csemetéje lovagolni szeretne!

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL