Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
REJTÉLY-MISZTIKA

Tamam shud évtizedes rejtélye - Te meg tudod fejteni a kódot?

Szerző:
Szabó Anna
1948. december elsején, hajnalban egy a dél-ausztráliai Adelaide város Somerton beach partján egy ismeretlen halott férfit találtak. Nem voltak nála iratok, és így fél évszázad elteltével sem tudják még mindig megmondani, hogy ki lehetett. Nem véletlenül az egyik leghíresebb megoldatlan rendőrségi ügy. De nem csak a kilétére nem derült fény, hanem a halálához kapcsolható kódszerű jelsorozatra sem.

A sírfeliratán is csak annyi szerepel: "Somerton beachen talált ismeretlen ember" említi, mivel sem a fogazata, sem az ujjlenyomata alapján nem tudták azonosítani. A halottról annyit lehet tudni, hogy 180 cm magas volt, kiváló fizikai állapotnak örvendett és jól öltözött elegáns úriember volt. A patológus szerint 40 és 45 év között lehetett. Ugyanakkor ruháiból eltávolítottak minden azonosításra alkalmas cédulát, de egyes ruhadarabokban bennmaradt a Keane név. Csakhogy egy Keane nevű férfi sem tűnt el akkoriban sem Ausztráliában, vagy Angliában. De a rendőrség szerint szándékosan hagyták meg ezt a nevet, mert az elkövető tudta, hogy ez alapján úgy sem lehet azonosítani, mert nem ez a neve. 1948-ban a hidegháború elején jártunk, így a különös körülmények hatására sokakban az a gondolat sejlett fel, hogy a férfi esetleg kém lehetett, akit utolért végezete.

A boncolás során vért találtak a gyomrában, de méreg nyomát nem lehetett kimutatni a szervezetében. De attól még egyesek egy gyorsan felszívódó, kimutathatatlan méregre tippeltek. Mások arra, hogy öngyilkos lett. Az se utolsó, hogy a cipője túl tiszta volt a homokos tengerparthoz képest, ahol rátaláltak, így felmerült a gyanú, hogy már korábban meghalt, és odavitték a holttestét.

Egyébként a férfi zsebéből előkerült egy felhasználatlan vonatjegy, városi buszjegy, egy fésű, egy rágó, egy csomag cigaretta és gyufa, de pénz nem volt nála.

Akkoriban még nem igen volt lehetősége a rendőrségnek a DNS mintavételre és vizsgálatra, viszont az arcáról készítettek egy gipszmásolatot. De legalább időközben előkerült a férfi bőröndje, amit a halála előtti nap délelőttjén tett az adelaide-i vasútállomás csomagmegőrzőjébe. Persze címke nélkül. És akkor felmerül a kérdés, ha öngyilkosság lett volna miért nem voltak nála iratok vagy a bőröndjében valami használható cím? Nem úgy tűnik inkább a sok eltűntetett cédula, mintha az azonosítását akarták volna gátolni?
Ám legkülönösebb nyom, amit a halott nadrágzsebébe bevarrva találtak, egy kis összegöngyölt cédula ezzel a felirattal: Tamam Shud.

Egy-kettőre megállapították, hogy a szavak perzsául vannak és annyit tesznek"bevégeztetett", esetleg „vége" és hogy a 12. századi Omar Khayyam híres verseskönyvének, a Rubaiyat utolsó oldalából származik. Vajon a cetli üzenet akart lenni vagy a férfi halálra vonatkozott? Ugyanis a Rubaiyat arról szól, hogy az életet teljességében kell élni, és nem szabad sajnálkozni, amikor az véget ér.
Ám a szavakat a könyvből kitépték és hamarosan megtalálták a könyvet, amiből eltávolították őket. Egy közelben parkoló autó hátsó ülésén volt, amit vagy a halott férfi vagy a gyilkosa tett oda. Különben a könyvet az autótulajdonos jutatta el a rendőrséghez, amikor a hírekből rádöbbent, hogy a potya könyvből hiányoznak a szavak, amiket megtalált.

A könyvben két újabb nyomot találtak. A hátulján öt-sornyi nagybetűs, ceruzával írt szöveget találtak. A második, kihúzott sor talán a negyedik javított változata:

WRGOABABD
MLIAOI
WTBIMPANETP
MLIABOAIAQC
ITTMTSAMSTGAB

Mondani sem kell, ha anno vagy manapság a hivatásos kódfejtőknek sikerült volna megfejteniük, talán nem lenne most is akkora rejtély. Például 1978-ban az ausztrál védelmi hivatal munkatársai azt mondták, hogy túl kevés a kód ahhoz, ahhoz, hogy meglehessen fejteni, kiadjon egy mintát vagy képet. Esélyesebb, hogy valahova be kellene helyettesíteni, sőt, talán egy zavarodott elme jelentés nélküli üzenete.

Mások szerint a kódban szereplő betűk bizonyos szavak kezdőbetűi lehetnek. A visszavonult detektív, Gerry Feltus is így gondolja, aki egyébként átfogó könyvet írt az esetről. Szerinte a példa kedvéért az utolsó sort (ITTMTSAMSTGAB) akár így is lehetne értelmezni: "It's Time To Move To South Australia Moseley Street..." (Moseley Street talán azaz utca, ahol a halott utoljára járt.)

Egy 2010-es vizsgálat során a kódfejtők arra jutottak, hogy a a kódban szereplő betűk talán pont, hogy a Rubaiyatban szereplő szavak kezdőbetűi lehetnek, de ezzel sem lettek sokkal beljebb.

Továbbá arról sem feledkezhetünk meg, hogy az előkerült könyvben volt még valami: egy telefonszám, amely nem szerepelt a telefonkönyvben, de kiderült, hogy egy korábbi ápolónőhöz tartozott, aki alig négyszáz méterre lakott attól a helytől, ahol a holttestet megtalálták. A nővér, Jessica Harkness igen érdekes dolgot mondott a nyomozóknak, miszerint a világháború alatt Sydneyben dolgozott egy kórházban, és volt egy Rubaiyat kötete, ám azt egy kedves tisztnek, Alfred Boxallnak adta ajándékba. Kaésőbb Melbourne-be költözött és egy későbbi levelében azzal utasította el Boxallt, hogy már házas.

A nyomozók egészen addig úgy gondolták, hogy a halott férfi Alfred Boxall, amíg elő nem került az igazi, az ő saját perzsa verseskötetével, amiből egyáltalán nem hiányoztak a Tamam Shud szavak, ellenben valóban szerepelt benne a nővér ajánlása. Ugyanakkor Boxallal kapcsolatban erősen élt a gyanú, hogy valóban kém, már csak azért is, mert három hónap alatt igen magasra jutott a ranglétrán és hadnagy lett belőle.

Állítólag van még egy különös momentuma a történetnek. Mikor a nyomozó megmutatta a nővérnek a halott férfi képmását, az hátrahőkölt és majdnem elájult, de mégis kitartóan állította, hogy nem ismeri a halott férfit. 2002-ben még Gerry Feltus is beszélt a nővel és határozottan az volt az érzése, hogy többet tud, mint amit elárul.

Azóta már mindenféle elmélet napvilágot látott, köztük az, hogy a nővér orosz kém volt, ahogyan a férfi is. Mások szerelmi ügyre gyanakszanak, hogy a férfi többet szeretett volna a nőtől, de mikor rájött, hogy nincs rá lehetőség, megölte magát. Na de hogy? Ugyanakkor a nadrágjában talált cetli nem úgy hangzik, mint egy kivégzés, revans? Vagy ő mag érezte azt, hogy valami bevégeztetett és ezért ölte meg magát?

Ha nem lenne így is elég ködös a sztori, akkor mihez kezdjünk a 2013 novemberében a 60 perc televíziósműsorban hallottakkal, ahol a nővér, Jessica lánya Kate Thomson azt állította, hogy az anyja anno hazudott (aki egyébként 2007-ben meghalt) és nagyon is ismerte a halott férfit és hogy mind a ketten kémek voltak.

Ha kémek feltétlenül nem is, de más a kapcsolat nagyon is létező lehetett. A patológus megállapította, hogy a somertoni férfinek volt egy furcsa fülrendellenéssége, ami Jessica 16 hónapos kisfián Robin Thomsonon is látni lehetett 1948-ban és aki később 2009-ben halt meg. Lehetett akár Alf Boxall fia is, de az sem kizárt, hogy a somerton-i férfi fia volt, mivel ez igen ritka rendellenesség..., Egy DNS-vizsgálat ezen könnyen segíthetett volna, de 2011-ben közérdekű okokra hivatkozva visszautasították a somerton-i férfi testének az exhumálási kérelmet.

Mindenestre a somertoni férfi esete napjainkban is lezáratlan ügy a Dél-Ausztráliai Bűnüldözési Erők listáján.

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL