Átmeneti vakság

Íme, egy példa. Adott egy nő, aki két „jelölttel” is találkozik. Egyikük udvarias, könnyen társalog, éles eszű és tisztességes, míg a másik badarságokat motyog az orra alatt, és nem tud lépést tartani a nővel. Vajon kit választ nagyobb eséllyel a nő? Persze, hogy az első úriembert. Ám vajon melyikük lenne a megfelelőbb partner? Ez egy igazán jó kérdés.

Az előző jelölt ugyan jónak tűnik, de biztosan jó házastárs is lenne? Ez csupán annyit jelent, hogy az első benyomás kedvező volt róla. Lehet az is, hogy van 500 ismerőse, és most ti lettetek az 501., és már alig várja, hogy megismerhesse az 502.-et. A másik jelöltnek viszont lehet, hogy nincs tapasztalata az ismerkedés terén. Lehet, hogy csupán tízszer próbálkozott, és ebből egyszer sikerült. Ez azt jelentené, hogy ő egy rossz partner? Nem, dehogy. Csupán nincs elég rutinja, hogyan is csípjen fel egy nőt. Talán éppen ő az igazi, de a szűklátókörű nők nem veszik ezt észre.

Ám itt egy másik példa. Egy nő elmegy a barátja születésnapi partijára, ahol két pasival is találkozik. Mindkét férfiember jó megjelenésű, ám az egyik visszahúzódó és csöndesen üldögél egy sarokban, míg a másik a társaság középpontja. Az előbbi megpróbált beszélgetni a nővel, de nem igazán sikerült neki, míg a másik egész este a nővel foglalkozott. A kérdés az, kivel lehetne jó a kapcsolat nagyobb eséllyel?

Ismét nincs erre semmi garancia. Sőt, arra sincs semmi garancia, hogy az utóbbi férfi akkora parti fenomén. Lehet, hogy csupán mindenkit ismert már a társaságból, míg a csöndesebbik senkit. Mégis, sok nő gyakran inkább a csöndesebbet utasítja el, és a harsányabbat választja. Amikor pedig kiderül róla, hogy egy link alak, el kezd panaszkodni, hogy merre is vannak az igazi férfiak. Így van, Drága Hölgyeim? Pedig, higgyétek el, vannak, de sok nő egyszerűen képtelen meglátni őket.