Áttörés

Ez az időszak erővel teljes, amikor minden fal omladozni kezd, amit a biztonságra és stabilitásra való vágyakozás hozott létre.
Amikor a merev felfogás és az elavult eszmények rabjai vagyunk, bomlasztó események lépnek fel, és így kénytelenek leszünk más szemszögből nézni a dolgokat. Emiatt pedig lehetőségünk lesz megújulni.
Mint ahogy a csillagok és a bolygók megtalálták a helyüket az ősrobbanás után, ugyanúgy mi is új harmóniát találhatunk, miután elmúlik a káosz.
Sosem szabad elfelejtenünk, hogy alig – vagy egyáltalán nem – befolyásolhatjuk a külső események menetét.
Ha mereven ragaszkodunk a dolgok menetéről kialakított elképzelésünkbe, vagy elzárkózunk mások elől, mert attól félünk, hogy meg fogunk sérülni, akkor a terveinkben felbukkanó legapróbb zavaró tényező is kész katasztrófának tűnik.
És ennek a fordítottja is igaz: nyitott és rugalmas gondolkodásmóddal könnyen tudunk alkalmazkodni a környezetünkhöz, és megfelelően tudunk cselekedni.
Ha a pusztítás ereje mindent elsöprőnek és fájdalmasnak tűnik, jusson eszedbe, hogy a pusztítással együtt jár a kötöttségektől való megszabadulás és az újrakezdés esélye.
A személyes és a spirituális növekedés csak akkor lehetséges, ha tanulni tudunk minden kihívásból, amivel találkozunk.
A túlzottan óvott, kockázatmentes élet üres és tapasztalatmentes.
Ha azonban van elég erőnk ahhoz, hogy elfogadjuk az akadályokat és szembenézzünk velük, ha van elég bátorságunk ahhoz, hogy tanárokként fogadjuk el őket és megtanuljuk legyőzni őket, akkor megtapasztalhatjuk az emberi lét teljes skáláját.
Mint ahogy a gát is összeomlik a túl sok víz nyomása alatt, úgy a felgyülemlett erő is robbanásig feszülhet, ha erőnek erejével próbáljuk megállítani a változás és az átalakulás folyamát.
Ne feledd, hogy a legrosszabb börtön az, ha leláncoljuk a saját elménket. Lazulj el, és hagyd zajlani az eseményeket...