Stresszben élni

Mit tesz veled a stressz?

Biztosan többször hallottad már, esetleg magad is rendszeresen mondogatod, hogy „nincs jó kedvem, mert ma ballábbal keltem fel”. Gyakran magyarázzuk ezzel egésznapi rosszkedvünket, ingerlékenységünket, és szép sorjában kerül elő a többi érv is:

- Nem tudtam nyugodtan pihenni, szinte alig aludtam valamit
- Egész éjjel forgolódtam, teljes kimerültségben ébredtem
- Folyton fájdalom áll a nyakamba és a hátamba.
- Annyira szétszórt vagyok!
- Legszívesebben fel sem kelnék egész nap, és hagynék mindent a fenébe!

Természetesen azzal nem megyünk semmire, ha sopánkodunk, és elhalmozzuk magunkat a rengeteg negatív gondolattal. Ráadásul kívülről is érnek bennünket a kellemetlen, bosszantó dolgok. Rengeteg dolog van, és egyre több és több… Csörög a telefon, közben, pedig az ajtónál is csenget valaki. Ráadásul mindjárt kezdődik az értekezlet, és máris késésben vagyunk. Ezzel még nincs vége a napnak, hiszen mindjárt el kell szaladni a gyerekért az óvodába, és még a kutya is lebetegedett…..


A kérdés az: holnap vajon jobb lesz?

Erre azonban nem sok esély van, sőt, a holnapi aggodalmak már este kísérteni kezdenek. Holnap, pedig minden kezdődik elölről… Az élet tehát nem más, mint kilátástalan, vánszorgó és fárasztó napok sorozata.
Az ember lelke önkéntelenül is tiltakozni kezd az ilyen helyzetek, az ilyen élet ellen. Egyre többször leszünk idegesek, és mástól várjuk a segítséget. Pedig nekünk, magunknak kell felismernünk: tennünk kell valamit, mielőtt még mi válnánk a környezetünkben élők legfőbb ellenségeivé.


Értsd meg a problémát!

Természetesen elhatározhatod, hogy holnap nem fogsz bal lábbal kelni. Az ötlet kiváló, de gondolod, hogy jól fog indulni a napod, ha az elméd egész éjjel kusza gondolatokkal vívott közelharcot?

A teendő: meg kell tanulnunk a stresszt folyamatosan olyan alacsony szinten tartani, hogy az általa keltett feszültségek kezelhetőek maradjanak. Ezért fontos, hogy mindig megvizsgáljuk a stressz természetét.

A stressz egyik találó meghatározása: A stressz tehát nem más, mint annak észlelése, hogy a körülmények meghaladják képességeinket arra, hogy megbirkózzunk velük.

A kulcsszó: az észlelés. A stresszt általában rajtunk kívül álló, külső erőnek tételezzük fel, és gyakran követjük el azt a hibát, hogy figyelmünket a külső tényezőkre irányítjuk, holott a stressz, és annak érzete valójában bennünk keletkezik. Tanulság: figyelmünket sokkal inkább befelé kell irányítanunk.
Addig minden rendben is van, amíg valamiféle akadályba nem botlunk. A lényeg azonban nem maga az akadály, hanem az ezekre adott válaszaink minősége. A jellemző sajnos az, hogy eltúlozzuk az élet nehézségeit, felerősítjük, általánosítjuk hatásukat. Később, pedig már nem is az eredeti megfigyeléseinkre emlékezünk vissza, hanem a házilag gyártott, hibás törvényeket fogadjuk el alapelvként.


Dióhéjban

A stressz tehát elsősorban belső történés, ezért hatása sokkal inkább saját hozzáállásodon múlik, mintsem magán a kiváltó eseményen.
Következő receptsorozatunkban azzal foglalkozunk majd, hogyan gyógyítsuk önmagunkat, és hogyan oldjuk fel magunkban a stresszt.

Folytatjuk!