Szakértők
Összes szakértőnk
| Szakmák szerint: |
Név szerint: |
Kovács PiroskaPszichológus
1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/1.30/972-6490 info@pszichoszerviz.hu http://www.pszichoszerviz.hu |
|
Kérdések és válaszok |
| «« elejére következő » végére »» |
|
bizonytalanság Kedves Piroska! Édesanyámmal kapcsolatos lenne kérdésem. Nagyon nehezíti életét, hogy a lakást alig tudja elhagyni. Mindent ezerszer megnéz, hogy a vizcsapból nem folyik-e a víz, a villany biztosan le van-e kapcsolva stb., de talán a vízcsap az amitől a legnehezebben tud elszakadni. Vajon mi lehet ennek a bizonytalanságnak a hátterében, és hogyan lehetne segíteni rajta. Hálás köszönöm segítségét. Ica. |
| kérdés: nemethica 2010. 07. 28. 07:16 810 |
| Kedves Ica! Tünetek alapján édesanyja kényszerbetegségben szenved. A leírtak alapján gyógyszeres terápia beállítása szükségesnek látszik. Beszélje meg a teendőket házi orvosukkal. A mögöttes tünetek feltárása, átdolgozása ezután következhet, amennyiben kész erre a munkára a kliens. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 28. 09:43 |
|
Hogy védekezzek? Kedves doktorno! A tanácsát kérem, mit tegyek, hogy védekezzek.A problémám a kovetkezo: a munkatársnom pár évvel fiatalabb /44 éves, én 50 vagyok/, kicsit kulonos természetu és már néha úgy érzem, sokáig nem bírom vele. Mindent kritizál, a fonokoknek jár árulkodni, minden sikeres megoldást, ami, csak a módjában áll, magának tulajdonít. Ha valamirol beszélunk, ha valami otlettel állok elo, kis idon belul már mailt ír, és már, mint a sajátját, adja elo. Ha valami feladatot a másik munkatársnommel elvégzunk, leellenorzi, és azonnal megállapítja, hogy az nem jó, mert nem o végezte el. Ha szabadságon vagyok, elég 1-2 nap, miattam, óriási problémákat kellett megoldania, rengeteg telefont kaptam, amit szintén neki kellett elintézni, sok volt a reklamáció stb... A szabadságot koveto elso munkanapot csak nyugtató mellett tudom át élni. Bár rendszeresen szedem a Neuron-t, állandó feszultségben vagyok. A munkaszerzodésem lejárta elott, mikor még nem hosszabították még meg, elment az igazgato után és elmondta, hogy : jó ha tudja az igazgató úr, hogy én már más munkahely után néztem,és nem akarok itt maradni. Még az volt a szerencsém, hogy az igazgató volt olyan korrekt, ée megkérdezte tolem mi az igazság. És ami a legkellemetlenebb, mindenkit ócsárol. Gondolom, hogy ha nem vagyunk egyutt, nekem is kijut. Kérem, adjon tanácsot, mit tegyek. Nem akarom én ot bántani, sem ártani neki, csak nyogodtan szereném a munkámat végezni. Koszonettel Ibinka |
| kérdés: Ibinka 2010. 07. 28. 05:47 809 |
| Kedves Ibinka, Kellemetlen alakok mindenütt vannak. Ezért nem elmenekülni kellene, hanem kiállni saját magáért. Először is ne engedje a saját hatáskörébe belekontárkodni! Vagyis húzza meg a határait! Ehhez az is hozzátartozik, hogy csak a legszükségesebbre korlátozza a kommunikációt és a kapcsolattartást a kollégájával. Kíváncsiskodását, ellenőrizgetését állítsa le és TEGYE HELYRE! Mivel azt mondja, másokkal is hasonlóképpen működik, a főnöknél pedig rendszeresen fúr, tehát a legszerencsésebb lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Közösen feltárni a helyzetet és kérni a vezetés segítségét. Ez ugyanis a munka hatékonyságát nagymértékben rontja! Én szövetségeseket keresve saját módszerével tenném lehetetlenné! A másik lehetőség: ha elegánsan és kreatívan, mintegy intellektuális kalandként fogja fel kollégája játszmáját, akkor képes lesz megőrizni a távolságtartását, higgadtságát, mert nem veszi magára a rosszindulatú piszkálódásait! Ha azt látja, hogy nem ér célt, nem tudja felizgatni, bosszantani, előbb-utóbb alábbhagy és más célpontot keres. Vagyis ha véglegesen hatástalanítani akarják, akkor a közös fellépés tűnik célravezetőnek. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 28. 09:39 |
|
kétségbeesve Nagyon tanácstalan vagyok. A férjemről van szó. Nehéz gyermekkora volt. Nem túlzok,ha azt mondom, mióta megszületett, dolgozik. Kitartóan és önerőből megépitette a karrierjét, már csak élvezni kellene, de úgy 3-4 hónapja nagyon furcsán viselkedik. Próbáltam puhatolózni, de olyan összefüggéstelenül beszél. Hogy számára ennyi volt, nem bir tovább, nem érdekli mi lesz a munkával a családdal. Már egy ideje olyan, mintha csak testben lenne velünk, lélekben nem. A kisfiamnak nagyon hiányzik, nem győzöm kivédeni a kérdéseit. Néha olyan mondatati is vannak a férjemnek, amik teljességgel megrémitenek. Félek , hogy valami végzeteset forral a fejében. Nem eszik, már nagyon sovány.Kiégett vagy mi történik vele? Kérem, adjon tanácsot hogyan hozhatnám vissza az életkedvét,mert ezt már én sem birom igy sokáig. Mindennemű pszichológiai segélynyújtást elutasit, mondván ő nem beteg, csak már nincs kedve élni, elfáradt (35 éves). Mit tegyek? Hogyan segithetnék neki? Köszönöm válaszát. Tisztelettel. |
| kérdés: csomosova 2010. 07. 25. 17:42 808 |
| Kedvesem, A pszichoterápia mindig a második lépés. Az Önök esetében az orvosi ellátás és gyógyszeres terápia beállítása a legsürgetőbb! A teendőket mielőbb a házi orvossal kellene egyeztetniük, megbeszélniük. Az ő javaslatait, útmutatásait feltehetően elfogadja és követi majd a férje. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 26. 15:32 |
|
gyógyszerek Tisztelt Piroska! Tudom, hogy ezt a kérdést a saját orvosomnak kellene feltennem, de nem tudok visszamenni hozzá, nem hiányozhatok a munkából. sok problémám volt az elmúlt másfél évben, válás, pénzügyi gondok, két apró gyermekemet nevelem, és most úgy tűnik rendbe jönnek a dolgaink, a körülményekhez képest. Mivel az utóbbi időben sokat aludtam, semmi kedvem nem volt semmihez, folymatos fáradtságot éreztem, és féltemmenni az utcán, mert azt gondoltam mindenki rajtam nevet-nagyon lefogytam-ennek ebben láttam az okát. Elmentem pszichiáterhez, aki Rexetin és Yarocen tablettát írt fel nekem. Remegnek a kezeim, azonkívül nagyon jól lettem. Nem vagyok feszült, nem szorongok az utcán, nem kiabálok a gyerekeimmel, kipihent vagyok, nem alszom napközben, jó a kedvem, híztam 2 kilót. De a kezeim remegni kezdtek, nem értem. kérem írja meg, ha azonnal abba kell hagynom emiatt agyógyszert, nagyon köszönöm: Zsuzsa |
| kérdés: azsuzsannácska 2010. 07. 24. 10:36 807 |
| Kedves Zsuzsa, A pszichológus nem orvos. Így a gyógyszerrel kapcsolatos hatások-mellékhatások területe sem rá tartozik. Az sem biztos, hogy a kézremegés a gyógyszerrel függ össze. Mindenképp az lenne a célszerű, ha konzultálna orvosával, aki szükség esetén változtatni is tud a gyógyszeres terápián. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 24. 12:00 |
|
Szakítás után Kedves Piroska! Lehet, hogy már voltak ilyen jellegű írók, de talán ön tud hasznos tanácsot adni nekem. Szakított velem a párom, akivel távkapcsolat miatt szinte az együttélés jellemzett minket, mert ha találkoztunk mindig egymásnál laktunk, heti minimum 3 napot. Az utóbbi két hónapban alig voltunk külön 4 napot, mert volt időnk, mindketten munkanélküliek vagyunk, és úgy döntöttünk hogy kihasználjuk az időt és megpróbálunk összekovácsolódni, illetve segítenek nekem azonos városba költözni, illetve összeköltözés is szóba került részéről. A párkapcsolatunk nem volt felhőtlen, de a külvilág szemében mi voltunk az ideális és én is úgy éreztem, hogy tényleg megtaláltam az igazit. A kapcsolatunk és érzéseink azt mutatták. Szexuális téren voltak problémák, ritkán sikerült nekem az orgazmus, mert ő vagy nagyon hamar elélvezett, vagy aktus közben eltűnt a merevedés. Hagytam neki időt, vonzódott hozzám azt tudom, és sokáig a tenyerén hordozott, és imádott. Majd egyik éjjel, annak ellenére, hogy aznap biztosított felőle, hogy szeret és mindent megoldunk együtt, megmondta, hogy nem szeret sajnálja. Már nem úgy szeret, mint régen. Egy héttel előtte, meg arról győzködött, hogy közös jövőt szeretne velem. Megzavarodtam, mert aztán bevallotta, hogy már két hónapja nem szeret, és zavarosan összevissza beszélt, hogy szeret, de mégsem, de mégis. És éjjel 2-kor szakított a sikertelen szex után. Úgy érzem nem tudok elszakadni. Szeretem és várom vissza 1 héttel a szakítás után, de nincs jele, hogy vissza akarna térni. Sőt kifejezte, hogy nem fáj neki a szakítás és nem hiányzom neki. Zavarodott vagyok. Nincs tiszta magyarázat, mert senki nem érti mi történt, mert nem úgy viselkedett aki nem szeret. Próbálom kitalálni, hogy tényleg színjáték volt a spontán érintése és csókjai, illetve szerető nem fellengzős viselkedése, vagy egyszerűen egy érzelmileg éretlen emberről van szó és/vagy én nem vettem észre a vészjeleket. Őrülten próbálok munkát keresni, mert szenvedek. Barátaim külföldre költöztek, szüleim támogatnak most lelkileg. Nem haragszom rá, nem gyűlölöm, csak nem értem, és várom vissza. Senki nem tudott tanácsot adni, mert sokan azt mondják nekem, hogy még visszajön, mert látszott, hogy nagyon szeret, ő viszont megmondta, hogy nem hiányzok neki. És már társkeresőn van regisztrálva. Tud valami bíztatót mondani, vagy valami hasznos tanácsot? Valahogy úgy érzem, nem fogok még egy ilyen embert találni, akivel ennyire összhangban voltam személyiségileg, és nagyon várom vissza. Álmaimban mindig ott van, és erősen racionalizálok és leírtam magamnak papírra, amit újra elolvasok valahányszor eszembe jut a hiánya, de gondolatok keringenek, és nem tudok szabadulni tőlük. Köszönettel : Szilvi |
| kérdés: Szilvia1986 2010. 07. 23. 10:43 806 |
| Kedves Szilvi, Nem szeretnék feltételezgetésekbe bocsátkozni, ezért két támpontot emelek ki a leveléből. Az egyik a szex. Sokan a problémát, a kudarcot úgy hárítják, hogy a másikat hibáztatják. Ez egyben "menekülő utat" is adhat a kilépésre a helyzetből, ahogyan a párja tette. Ez valóban nem éppen a lelki érettség jele. Mint ahogyan az esetleges másik magyarázat sem: az elköteleződéstől való félelem, szorongás. Lehet, hogy mindez nem tudatosul, ám a viselkedésének irrealitását magyarázhatja. Én arra biztatnám, hogy ne áltassa magát a várakozással. Inkább teremtsen egy tisztázó beszélgetésre lehetőséget. Búcsúzni is tudni kell, nem csak ismerkedni! Egy kapcsolatot akkor tudunk elengedni, ha le tudjuk zárni. Ehhez jó, ha a nyitott kérdésekre választ kaphatunk -, már csak azért is, hogy tanulhassunk belőle. Ez a záloga annak, hogy az esetleges hibákat elkerülhessük a jövőben. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 23. 14:19 |
|
Kérdés SOS Ha egy nőnek tizenéves korában kimarad az életéből a partnerkapcsolati gyakorlás, akkor nagy hiányosságai maradnak, amit egész életében nehéz lesz (nem is tud később) pótolnia. Így felnőtt korában csak a barátnőkkel való tapasztalat-csere útján próbáljuk megvédeni magunkat az esetleges partnerkapcsolati kudarcoktól. Ezért kérdezném most a szakértő véleményét erről. Igaz-e, hogyha ismerkedés során (udvarláskor), ha egy férfi megérzi, hogy a nő nem tartja magát „méltó” félnek, azaz kisebbségi érzése van a férfivel szemben, akkor azt a férfi a nő kisugárzásából azt megérzi, így aztán nem is akarja már meghódítani sem őt, vagyis a kapcsolat esélye is elveszik. De, ha a nőben ez alapból is természetében megvan, akkor nem is tud kapcsolatot létesíteni a valóban meglévő (az általa „alulértékelt”) kishitűsége miatt, mert az őt éppen „felfedező” férfit nem tudja kellően (időben) bátorítani. Azt hiszem, érti a kérdésem lényegét, várom szíves válaszát. Üdv.: Odri |
| kérdés: odri62 2010. 07. 22. 05:50 805 |
| Kedves Odri, Mindez az önismerettel fejleszthető, a hiány pedig gyakorlással pótolható. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 22. 12:18 |
|
túlzott kutya szeretet.. Kedves Piroska! Azért írok Önnek,mert szeretnék tanácsot/véleményt kérni arról,hogy mi számít már beteges kutyaszeretetnek? Pár évvel ezelőtt vettek a szüleim egy kiskutyát.Pici,aranyos,akkora,mintegy macska!Alapvetően imádom az állatokat, ezt a kutyust is szeretem,de csak,mint kutyát,nem pedig gyerekként! A gondom a következő: -nem marad el otthon a kutya egyedül - folyamatosan van vele vki-ha ez nem megoldható,keresnek "babysittert" - minden program a kutya körül forog,van,hogy azért nem jön UNOKÁZNI !!! vagy barátnőzni,mert nem akarja egyedül hagyni a kutyát!! - volt már,hogy szabit vett ki,hogy otthon tudjon maradni vele... - biztosan vannak érzései egy kutyának és én sem okoznék neki direkt fájdalmat,de nem hiszem,hogy emberi tulajdonságokkal kéne felruházni és lelkiismeret-furdalást kelteni saját magában,ha egyedül hagyja egy kicsit -régen el sem tudta képzelni,hogy megöleljen egy kutyát, ezt a kutyát bezzeg körbecsókolja -másnak is van kutyája a környezetemben,mindenki széepn tartja a kutyáját,anyura mégis furán néznek,ha a kutya nyaldossa anyut..szerintem se gusztusos - ezt a kutyát dédelgetik,kényeztetik..semmilyen kutyafunkciót nem lát el !!! - nekem is van már gyerekem,de soha nem tudnék semmilyen állatot egy napon említeni a gyerekemmel vagy akár hasonlítgatni hozzá.anyu ugyanúgy szereti ezt a kiskutyát,mint minket!!!! - szerintem beteges amit művelnek azzal a kutyával,de,ha mondom,akkor én vagyok az,aki nem érti,mit jelent egy kutya..de tudom,éltem vele amíg otthon laktam és,ha nem vettem ki szabit,hogy vigyázzak rá,én voltam a rossz! Önnek mi a véleménye? Válaszát előre is köszönöm!!! Szép napot kívánok Önnek, Daniella |
| kérdés: Daniella08 2010. 07. 20. 15:31 804 |
| Kedves Daniella, Ön már megválaszolta saját kérdését. Ez az aránytévesztés pótcselekvés, ami valaminek a hiányát pótolja... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 22. 12:15 |
|
? Tisztelt Piroska! Én és a férjem kapcsolata nagyon megromlott, sosem volt jó.Viselkedése, hazudozása miatt.Megbízhatatlan.Nap mint nap attól rettegek megcsalt-e már (ez már 9 éve így megy)! Mégis van gyerekünk is. Páromat megcsaltam egy közös barátunkkal, kb 4 hón át,a szeretőm anyja is tudott rólunk, és egyszer csak elkezdte ecsetelni kettőnket a menyének(a tudtomon kívül) pár hét múlva a szeretőm is ellenem fordult, elmondott néhány dolgot a barátnőjének,nemtudom mit pontosan, és azóta beszélni se beszélt velem, csak azt mondta,hogy a páromnak is elmondja a dolgainkat és hogy haggyam békén stb...Nem értem mi történt, nem futó kalandnak indult e dolog.Azt hittem végre, léphetek egy jobb kapcsolat felé! A szeretőm párja terhes volt,mikor összejöttünk, akkor kezdett a szeretőm változni negatívan felém, mikor megszületett a gyereke, a kapcsolatunk alatt.A volt szeretőmék sok pénzzel is tartoznak, amit nem adtak vissza, és nem is fognak! A kettőnk közt történtek miatt nem merek elmenni hozzájuk a pénzért, és amúgy se tudom hatóság felé bizonyítani igazamat, mert nincs papírunk a kölcsönről. Mindennap attól félek, hogy a párom és a volt szeretőm(aki a párom barátja volt)összefutnak és mi lesz??!! Én nem mondtam el a páromnak a történteket nem is fogom,de nem akarom, hogy kiderüljön. Félek, mit fog neki mondani,a párom mit hisz el neki... És nagyon rosszul érzem magam a sok vissza nem adott pénzért, és hogy a volt szeretőm barátnője az én barátom is volt, nem tudom hónapok óta feldolgozni, hogy ennyi pénzt,egy barátot és egy boldog kapcsolat reményét ELVESZTETTEM!!!És félek, hogy a párom nehogy összefusson a volt szeretőmmel,ha összefut is, ne higgyen el semmit se neki! Mindennap mikor párom jön haza attól rettegek, mi lesz; vajon találkozott-e a volt szeretőmmel...stb. Mindennap ezek járnak az eszembe, rémálmok gyötörnek e miatt.Alig tudok godolkodni, v bármit is csinálni. Mit tegyek? Kérem, segítsen, adjon tanácsot! Köszönöm segítségét! |
| kérdés: indigo01 2010. 07. 19. 14:44 803 |
| Kedvesem, Talán előre gondolkozzon! Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 22. 12:11 |
|
szerelem Kedves Piroska! 34 éves nő vagyok, egy lány lakótárssal élek albérletben. Decemberben ért véget egy hat és féléves kapcsolatom, mostmár kezdek belenyugodni és kezdem belátni, hogy nem volt közös jövőnk és ez volt a legjobb megoldás. Idén tavasszal megismerkedtem valakivel az interneten, akibe mostanra beleszerettem. Feltűnt azonban, hogy ő nem viszonozza az érzelmeimet. Kiszolgáltatottá váltam, mert éreztem, hogy sokat adok neki, ő pedig ezt nem viszonozza. Folyamatosan hívott, a társaságomat mindig kereste, mert szellemileg, agyilag, világképileg nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Leginkább az bántott, hogy míg én úgy éreztem, elmondhatom magamról talán, hogy van barátom, eközben ő nem nevezett a barátnőjének. Hiányzott a szikra, a fellángolás. Ő ennek a lehetőségét megadta az elmúlt 3-4 hónapban. Sajnos hiába. A minap kiborultam emiatt, a hiányérzettől, a bizonytalanságtól. Elküldtem, mondván, jobb, ha nem találkozunk. Pokoli egy hét következett. Aztán nem bírtam tovább és írtam neki. Örömmel vette a közeledésemet, mint mondta, hiányzom neki.Tegnap személyesen is megbeszéltük a dolgainkat és oda lyukadtunk ki, hogy az én érdekemben jobb, ha többé nem találkozunk. Neki sem lesz jó, mert zárkózott ember létére az én társaságom mégiscsak nélkülözhetetlenné vált számára. Nekem is az övé. Úgyhogy egy pokoli éjszaka után ma délután felhívtam és közöltem vele, hogy nem tudom kitörölni az életemből, mert szükségem van rá. Ha a párja nem lehetek, akkor legalább legyen az, ami eddig volt. Testi kapcsolatot kivéve.Azt mondta, ő sem tudja elképzelni, hogy ne lássuk egymást többé. Próbáljuk meg. Első közös programunk hétfőn egy séta lesz majd ebben a minőségünkben. Félek előre, de nem tudok Róla lemondani. És persze reménykedem a csodában. Kedves Piroska, szeretném a véleményét kikérni a dologról. köszönettel Andrea |
| kérdés: farkasbab 2010. 07. 17. 16:33 802 |
| Kedves Andrea! Nem igazán értem, mi az akadálya, hogy kipróbálják: milyen lenne együtt, ha továbblépnének? Azt írja, hogy Ön is fontos a fiatalembernek. Valóban a szikra hiányzik, avagy egyszerűen a bátorság az elköteleződéshez? Sok értelmes, a munkájában sikeres fiatalembert ismerek a praxisomból, akik érzelmi téren messze a koruknál éretlenebbek, "fiatalabbak". Így egy intim kapcsolathoz és elköteleződéshez "fel kell nőniük"... Ezt persze nem lehet siettetni, csak ha az érdekelt is szeretné. Ami Önt illeti: érzelmileg Ön viszont elköteleződött. Így le is horgonyozza magát egy olyan helyzethez, aminek kilátása, kifutása kétséget. Ön abban az életkorban van, amikor társtalálás és fészekrakás a legfontosabb életprogram. Nőknél az idő igencsak fontos tényező! Ebből a szemszögből is gondolja végig: mit is vár ettől a kapcsolattól?... Bár az is igaz: nem jó egyedül. Azonban, ha nincs igazán érzelmileg szabad vegyértéke, akkor az igazi találkozás lehetőségét sem adja meg önmagának... Mit remél, miért is ragaszkodik egy perspektívátlan helyzethez? Miért ragad bele helyzetekbe? - ilyen kérdések segítségével kellene az önismereti útján fejlődnie, hogy valóban nyitottá és függetlenné válhasson.... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 18. 11:06 |
|
Szexuális zaklatás Tisztelt Kovács Piroska! A rokonságban van egy 9 éves kislány,akit én nagyon szeretek.Az a benyomásom, hogy a volt nevelőapja részéről érte(éri) szexuális zaklatás.Sok álmatlan éjszakám van,hogyan fogjak hozzá ennek a megoldásához.A kislány nem mesél ,szorong ha ott kell aludnia,és vannak más jellei is,amit én annak veszek.Az édesanya sajnos lelki szinten nem sokat törödik vele.Egy pszichológiai vizsgálat egyértelmű választ tudna-e adni?és gyermekpszichológus a megoldás? Válaszát igen türelmetlenül várom,sokat fog segíteni!Előre is köszönöm,üdv:Mariann |
| kérdés: varazskucko 2010. 07. 14. 22:44 801 |
| Kedves Mariann, Nem világos számomra, hogy miért kell egy volt nevelőapa közelében aludnia a kislánynak?... Ami a szexuális zaklatás vádját illeti, mivel komoly büntetőjogi következménye van, így maga az eljárás is ennek megfelelő súllyal szabályozott igazságügyi szakértők bevonásával. Egy gyerek, főleg, ha sokadszor felborul az élete, joggal lehet zaklatott és szorongó! A pszichológus illetve a terápia ebben tud segíteni. Mellesleg pedig a folyamat során az okok is feltárulhatnak.... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 07. 15. 09:36 |
Együttműködő partnerünk
