Az intézmény 1902-ben épült. Egészen 1994-ig működött, és fogadta a betegeket. A 800 betegből az 1960-as évekre már 2600 lett. Az épület hatalmas, ugyanis egy olyan intézményt akartak létrehozni, ami menedéket nyújt a rászorulóknak. Itt akarták elhelyezni és jobb körülményeket biztosítani az értelmi fogyatékosoknak. Összeszedni őket a börtönökből, szegényházakból, a rokonok pincéjéből. Akkoriban az értelmi fogyatékos gyermekeket titkolták, a „család szégyene” voltak, rejtegették az emberek elől, sokszor emberhez méltatlan körülmények között éltek.