Kirándulás a Szentföldön (III. rész)

Jeruzsálem – a szent város

Jeruzsálem a „béke városa”, a „szent város”, a szeretett „Sion”. Az Ószövetség gyakran dicséri ezt a júdeai hegyek között megbúvó kis települést, amelyet Dávid alapított Kr. e. 1000 körül. Ez lett a zsidó nemzet szülővárosa, amely az évszázadok során fokozatosan kibővült. Jézus érkezése előtt a város jelentős változáson esett át Nagy Heródesnek köszönhetően. Bár Jézus elsősorban a Templomra koncentrált, nagyon sokat sétált a város utcáin. Utolsó látogatása alkalmával is az utcákat rótta, bár némelyiket már fogolyként járta végig.

Jeruzsálem napjainkban

Egy ismeretlen város megtekintése zavarba ejtő élményt jelenthet, és ez Jeruzsálem esetében fokozottan igaz. A látogató, aki Jézus napjainak Jeruzsálemére kíváncsi, nagyot csalódik. Egyes helyeken a Jézus korabeli utcaszintet 6 méter magasan fedi a több mint 2000 éves városi élet során felhalmozódott törmelék. Elsőként azzal kell tisztában lennünk, hogy az Óváros jelenlegi falai nem azt a vonalat követik, ahol az I. században húzódtak.

Első lépésként Jeruzsálem látképét az Olajfák hegyéről érdemes megtekinteni. Ne lássunk hozzá mindjárt az összes nevezetes hely felkereséséhez, inkább élvezzük a város panorámáját. Van ugyanis valami Jeruzsálemben, amitől megdobban a várakozással teli ember szíve.

A tájékozódáshoz a legnagyobb segítséget a kissé távolabb fekvő modern Nyugat-Jeruzsálem megtekintése jelenti. Itt sok fontos tenni- és látnivalója akad: vásárolhatunk a Jaffai úton vagy a Ben Yehuda utcában, idegenvezetővel körbejárhatjuk a Mea Shearim ortodox zsidó negyedet.

Néhány órát elmélkedjünk a Jad Vasem holokausztmúzeumban is.

Kár lenne kihagyni a káprázatos Izrael Múzeumot, rengeteg érdekesség vár arra, hogy megtekintsük.

Az Izrael Múzeumban szenteljünk némi figyelmet az ókori Jeruzsálem pompás makettjének is.

A Templom – a nép szíve

Egyetlen I. századi látogató sem hagyhatta ki a jeruzsálemi Templom megtekintését (és nem hagyhatja ki ma sem). Ekkor építtette újjá és bővíttette ki Nagy Heródes. A város alapterületének csaknem egyötödét foglalta el.

A Templom területe, ahol Jézus tette vihart támasztott, továbbra is viták és feszültségek helyszíne.

A Templom területére ma nem könnyű bejutni. A muzulmán imaórák idején nem engedik be a nem muzulmánokat, és időnként akkor is lezárják a Templomteret, ha éppen összetűzések vannak.

A Templomról azonban még akkor is sokat megtudunk, ha alulról nézzük a teret. Kezdhetjük a sétát a Templomtér délkeleti csücskénél. A szorosan körbefutó útról felfelé már a heródesi kövek mérete is szembeszökő.

Lent, a délkeleti pillértorony alatt található az ún. „Salamon csarnoka” – óriási, földalatti boltívekből áll, amelyekben a keresztesek saját lovaikat és készleteiket tartották.

A délnyugati sarok fontos szerepet játszott. Tetejéről szólalt meg a sófár kürt, amely a templomi áldozat és ima kezdetét jelezte. Egy kicsit lejjebb egy másik bejáraton, az ún. Robinson íven át is megközelíthető a Templom. Visszafelé a pénztáron át juthatunk északi irányban a Templomtér nyugati falához.

A Siratófal, amelyhez azért jöttek a hithű zsidók évszázadokon át, hogy ősi templomuk közelében imádkozzanak.

A nyugati fal mellett állva jobbra láthatjuk a Barclay kapu körvonalait, balra pedig az alagút bejáratát.

Az alagút a Templomtér hosszanti oldala mentén húzódik végig. Bizonyára sokan szeretnének felmenni a Templomhegyre. Aki túljut a pénztáron, elképedve szemléli a terület méreteit. Olyan, mint egy hatalmas kikötő az alatta lévő zsúfolt utak forgatagában.

A jobbra látható al-Aksza-mecsetet az 1940-es években restaurálták. Mivel nem mély alapokon fekszik, számos földrengés okozott már benne kárt.

Lenyűgöző a Kr. u. 691-ben épült Szikladóm.

 

A klasszikus építészet egyedülálló példája – a nyolcszög és a kupola precíz matematikai számítások eredménye.

Mire a Templomot elhagyjuk, már tisztában vagyunk azzal, milyen óriási jelentőségű volt a Jézus korabeli Jeruzsálemben.

Sion-hegy – az utolsó vacsora helyszíne

Kelet Jeruzsálembe visszatérve az Óváros falain kívül arra a helyre érdemes elmenni, melyet ma Sion-hegyeként tartunk számon. Az utolsó vacsora helyszínét sajnos nem tudjuk pontosan meghatározni. Egyesek szerint a Márknak nevezett János házában tartották meg. Könnyen lehet, hogy ez igaz is, de hol volt ez a ház?

Kb. az 5. századtól az utolsó vacsora helyszíneként a ferencesek Coenaculumként ismert ebédlőjét tartjuk számon, jóllehet ez a jeruzsálemi keresztények emlékezetében eredetileg nem az utolsó vacsora, hanem a Szentlélek pünkösdi eljövetelének színtereként él, hiszen az is egy emeleti teremben történt. Nem tévedés tehát, hogy a későbbi keresztények szerint ez a két esemény ugyanazon a helyen történt.

A Coenaculum közelében egy nagy templom, az 1900-ban épület Elszenderülés-bazilika áll. Annak a katolikus hitbeli meggyőződésnek állít emléket, amely szerint Jézus anyja, Mária felvétetett a mennybe.

A Sion-hegy környékén találhatók az esszénusok kapujának vélt romjai. Ha igaz, az utolsó vacsorára a város esszénusok lakta negyedében kerülhetett sor.

A közelben található a modern Péter bűnbánata templom (St. Petrus in Gallicantu – jelentése: kakaskukorékolás), amely annak emlékére épült, hogy Péter a főpap udvarán háromszor megtagadta Jézust.

Találhatók itt még egy 6. századi kolostor romjai is, amely annak a meg nem nevezett helynek állít emléket, ahová Péter elvonult és keservesen sírt.

A mai napig nehézségekbe ütközik annak behatárolása, vajon hol lehetett Kaifás háza. Az egész területet lerombolták Kr. u. 70-ben és 135-ben, így semmiben sem lehetünk biztosak. Valójában a Kaifáshoz legszorosabban fűződő régészeti emlék az Izrael Múzeumban található, ahol a családjának csontjait tartalmazó urna található. Jézust Kaifás házától Pontius Pilátushoz vitték a Praetoriumba. Ez korábban Nagy Heródes palotája volt, és a helytartók használták, amikor Jeruzsálemben tartózkodtak.

A tárgyalás helyszíne sajnos nem határozható meg pontosan. A látogatónak tehát meg kell elégednie Dávid fellegvárának megtekintésével. E pogány fennhatóság alatt álló helyen ítélték halálra Jézust, a Názáretből való szegény Galileait, mert nem hitték, hogy ő „a zsidók királya”.

Via Dolorosa – Keresztút

A középkori Via Dolorosa útvonalát a kereszt stációival téves feltételezések alapján határozták meg: Jézust az Antonius-várban ítélték el. A vár környékén a 19. században végeztek ásatásokat, és ókori, kövezett útra bukkantak, amelyről azt feltételezték, hogy a János evangéliumában említett kövezett udvarral azonos. A terület jelenleg a Sion-nővérek Ecce Homo-kolostorának tulajdonában áll. A Via Dolorosán át látható árkádsor, ami a kolostor belsejében folytatódik, a Jézus utáni időkből származik.

Eredetileg a Heródes Agrippa által építtetett hármas kapu része volt. Ezt a helyet érdemes felkeresni, mivel képet ad arról, milyenek lehettek az ősi Jeruzsálem útjai, bár a szó szoros értelmében nem visz vissza a Jézus szenvedéstörténetéhez kapcsolódó eseményekhez.

A Golgota és a Szent Sír

Az evangéliumok Jézus keresztre feszítését a „Koponya-helynek hívott” helyszínre teszik. Ennek eredeti arámi nevét is megjelölik: Golgota, amit aztán a Bibliát latinra fordítók Kálváriára változtatták át. Nem világos, honnan ez a kísérteties név: talán a koponya alakú sziklára utal. Vagy egyszerűen csak egy kivégzőhely volt, és azért nevezték el így. Egy biztos: elég közel lehetett a városhoz és annak kapuihoz, mert az evangéliumok szerint az emberek gúnyt űztek Jézusból, amikor elhaladt mellettük. De vajon merre volt ez a hely?


A kerti sírbolt

A kerti sírbolt nagy előnye, hogy Jézus idején a városfalon kívülre esett. Aki idelátogat, egy oázisban érezheti magát. A közeli utcazaj ellenére ugyanis egy egészen más világba kerül, szinte lehetőséget kínál az elmélyedésre. Oly sok helyszín meglátogatása, vég nélküli fejtegetések és viták végighallgatása után itt megpihenhetünk, és igazán szabadjára engedhetjük fantáziánkat.

Az ide érkezőt először a kilátóteraszra és a kert keleti peremére vezetik. Itt alaposan szemügyre vehető a sziklaarc, ami bizonyos napszakokban koponyára hasonlít. Ezért nevezik Koponyahegynek.

Délután a szemgödrökre vetődő árnyékok hátborzongató tekintetet kölcsönöznek a sziklafejnek.

Ha visszasétálunk a kert közepébe, megnézhetjük a hatalmas, földalatti ciszternát vagy az ősi szőlőprést, ami arra utal, hogy a bibliai időkben kertészkedtek ezen a területen.

Innen nem messze található a sír, a jellegzetes függőleges sziklafallal, alján a hosszú csatornával vagy üreggel, és a kicsi, megkapóan szép bejárattal. Óriási élmény a temetkezési kamrát belülről látni. Pontosan olyan, amilyennek az evangéliumok leírják: több gyászoló is elfér benne, és a bejárattól jobbra tényleg rálátni a fő temetkezési locolusra, az oldalfalba vágott mélyedésre, a sírhelyre.

Az ember némán szemlélődik, mert átérzi e hideg, ódon sírkamra hangulatát, és megpróbálja elképzelni, mi történhetett azon a bizonyos első húsvéti napon. Vajon tényleg ez lehetett Jézus temetkezési helye?

A Szentsír-templom

A Szentsír-templom egészen másként fest. Sötét, a város szívében helyezkedik el, és alig hasonlít a Golgotára és a sírra, melyek Jézus idejében egyértelműen a város falain kívül voltak.

A Szentsír-templom általában véve megfelelően jelöli ki az evangéliumokban említett események helyszínének közelségét.

Napjainkban a látogató valójában Konstantin egykori udvarába lépve közelíti meg a templomot és a jobbra található Golgotát. A sír kicsit távolabb, balra helyezkedik el.


Golgota

A jobb oldali meredek lépcsőn fel lehet menni a hagyományok szerinti Golgota helyszínére. Ez egy, az örmény és görög oltárokon égő gyertyafénnyel megvilágított sötét terület.

A Golgota-sziklát üveglap alatt őrzik. Ezen a helyen félkör alakban kerengőt építettek a Keresztesek templomának apszisa köré.

Lejjebb található a Szent Ilona-kápolna. Jobbbra, egy szinttel lejjebb még egy kápolna található. Ezek a kápolnák a bibliai időkben ciszternaként szolgáltak, és csak később fedte le őket Hadrianus, amikor elegyengette a területet, hogy piacterét megépíttesse. A kereszt állítólag ezekből a ciszternákból került elő.

A földszintre visszatérve, a kerengőt körüljárva szorosan egymás mellett sorakozó magas oszlopok mellett haladunk el.

Rendkívül megrázó élmény Jézus sírjának megpillantása. A sírt egy 19. századi kis kápolnában helyezték el, és fémrácsokkal támasztották ki, nehogy összeroskadjon. Szépnek sajnos aligha mondható. E sírral kapcsolatban a legjobb hír, hogy üres – hiszen Jézus feltámadt belőle.

A Szentsír-templomot nem hagyhatjuk el anélkül, hogy ne tennénk egy kis kitérőt a szír kápolnába, ahol gyertyával vagy fáklyával megvilágítva 1. századi kokh sírokat láthatunk. Érdemes még megtekinteni a rotunda pompás mennyezetét, a görög ortodox templomot, a Catholicont; az örmény mozaikokat; és a bejárat mellett a „megkenés kövét”.

A kő 19. századi, és annak a kőlapnak állít emléket, amelyre Jézus testét fektették, hogy temetés előtt kenettel bebalzsamozzák.

Emmausz

Az Emmausz felé vezető úton történteket nem véletlenül idézik oly gyakran: Kleofás és társa feltehetően délben indultak útnak Emmausz felé. Az események miatt nagyon szomorúak voltak, és úgy érezték, az egész világ fenekestől felfordult körülöttük. Egyszer csak egy titokzatos alak bukkant elő. Egy darabig mellettük sétált, és arra kérte, hogy panaszolják el bánatukat. Aztán fokozatosan újra reményt ébresztett bennük. Végül felnyílt a szemük, és felismerték a vándort: egész idő alatt Jézussal beszélgettek.


Emmausz napjainkban

Majdnem biztos, hogy a hiteles bibliai Emmausz a kihalt arab falu, Qoloniya romjaival azonos. Qoloniya Motza fölött a sziklás hegygerincen helyezkedett el, nevét a római Coloniáról kapta. Ezenkívül azonban több településről is gondolták, hogy az evangéliumokban szereplő Emmausz lehet.

Ettől függetlenül mindenképpen érdemes ellátogatni a romokhoz, mert ily módon az emmauszi történet, amely teljesen egyedülálló és megismételhetetlen, valamiképp ismétlődve élő valósággá változik ma is, mivel Krisztus találkozik velünk, és végigvezet az úton, bármi is vár ránk.

Vége!