A szóbeszéd szerint, sok évvel ezelőtt, három, hat év körüli kislány járt a szigetre játszani régi, műanyag babáikkal. A nyugalom és a szülőktől való függetlenség jelképeként élt bennük a zöld nyújtotta menedék. Valószínű, hogy a játék heve és a szabadság mámoros érzése óvatlanná és figyelmetlenné tette a gyerekeket. A területet behálózó kanális, zöld felszínével, még egy éber szempár számára is gyakorlatilag láthatatlan volt a fák árnyékától lucskos talajon, így nem meglepő, ha egy, a játéktól vak kisember beleesik. Egy szerencsétlen lépés, egy utolsó hátrapillantás a fogócskázó pajtásokra, és egyikük az iszapos patakban találta magát. A két, talpon maradt barát gyermeki kegyetlenséggel figyelte a kétségbeesett kapálózást. Megvárták, amíg a szutykos lé cseppről-cseppre kiszorítja a kislány testéből a fiatal lelket.