Egy hely, ahol véget ért a világ...

Brutális kivégzés helyszíne - Oradour sur Glane

Első állomásunk Oradour sur Glane a francia kisváros, melynek lakóit a második világháborúban egyetlen éjszaka alatt brutális kegyetlenséggel kivégezték. Máig tisztázatlan, miként lettek a bosszú céltáblái a kisváros lakói. A normandiai partraszállást követően a francia ellenállás rajtaütésszerű támadást hajtott végre a német parancsnokság ellen. Oradour lakói valószínűleg maguk sem tudtak a történtekről, pusztán azon a végzetes éjszakán szembesültek a tényekkel, amikor egy héttel később a rájuk törő német katonák az életüket kioltották. Az eset egyetlen női túlélőjének, Marguerite Rouffanche asszonynak elmondásából ismerhetjük meg a borzalmak éjszakájának eseményeit. Eszerint a városra szabadult katonák házról házra járva, kivétel nélkül mindenkit egy helyre tereltek. Ezt követően a környező tanyákat is körbejárták, és amikor már mindenki, aki élt és mozgott, egy helyen volt, a rettegő embereket két csoportra osztották. A tér egyik oldalára a férfiakat, míg a másik felére a nőket és gyerekeket küldték. Ami ezután következett, azt leírni is fájdalmas. 642 ember lelt kegyetlen halált ezen a helyen! Kegyetlent, mert sokuk nem halt bele a mészárlásba, az azt követő égetésig, vagy kútba dobásig tűrte a golyó ütötte sebek kínját.

A vérengzést öt férfi élte túl. Elmondásaik szerint sokan még éltek, próbáltak elmenekülni, de sérüléseik miatt erre már képtelenek voltak és csak várták a megváltó halált. A végüket azok sem kerülték el, akik koruk vagy betegségük miatt képtelenek voltak arra, hogy a kivégzőhelyre önerejükből eljussanak. Míg a pajták, mint óriási krematóriumok lángoltak, addig a katonák a házakban maradt időseket és betegeket végezték ki, majd gyújtották fel házaikat. Oradour lakóinak egy olyan elgondolás miatt kellett meghalniuk, miszerint a németek joggal álltak bosszút a francia ellenállással szimpatizáló, esetlegesen őket támogató civileken. Bár a németek megoldásnak látták, hogy ily módon visszaszorítsák, a partizánakciókat ez ott és akkor nem ért célt. Mára pedig Oradour sur Glane, a II. világháborúban szellemvárossá lett francia kisváros Emlékközpont lett.

Utcái érintetlenek, aki veszi a bátorságot és végig sétál rajta, részese lesz az emlékezésnek, hírét viheti, hogy soha a világban ilyen meg ne történhessen. A város azóta is érintetlenül őrzi annak a napnak emlékét, amikor itt véget ért a világ. Mindösszesen annyi változás történt, hogy a település bejáratánál emléktábla őrzi azon képviselők nevét, akik amnesztiát kértek a mészárlásban résztvevő és halálra ítélt német katonáknak. A háború végével De Gaulle tábornok úgy döntött, soha ezt a települést ne építsék újjá.

Helyette egy közeli dombon alig 10 év alatt új városka épült, és a két település között félúton áll 1999 óta egy Emlékközpont, ahol állandó kiállítás mutatja be az eseményeket, és ahonnan csoportosan elindulhatunk és megtekinthetjük a mártír falu utcáit. Láthatjuk a templomot, ahonnan Marguerite Rouffanche asszony kizuhant, és megmenekült, a felgyújtott házak elüszkösödött romjait, vagy a templom örökre elcsendesült megolvadt harangját is.

Fontosak az emlékek, még ha sokszor fájdalmasak is, de ennél is fontosabbak az olyan pillanatok, amikor elhagyva a város romjait, visszatérünk a jelenbe és látjuk, ahogy a romoktól karnyújtásnyira új élet fakad.

Forrás: Wikipedia