Bhután, a buddhista mesevilág

Életünk természetes velejárója az elégedetlenség, a boldogtalanság és a bizonytalanság. Vagyis csak azt hisszük! Reggel kelünk, munkába sietünk, vagy azon aggódunk, hogy nincs munkahelyünk, ahova siethetnénk. Akinek van, azon aggódik meddig lesz, vagy azon, hogy nem azzal foglalkozik, amivel szeretne…

Buddhista mesevilág

Bhutánban ez nem így van. Mindennek komoly ára van, de tekintve a lakók mosolyát, megéri. Az ide érkezőt egy buddhista mesevilág várja. Kiváltság ide eljutni, hiszen évente alig 5000 embernek adatik meg ez a szerencse. A Bhutánba vágyóknak számolni kell azzal, hogy vízumra, és a beutazáshoz napi 200 dollár költőpénzre lesz szükségük. Az ország területén elvétve akad csak olyan üzlet, ahol lehet bankkártyával fizetni, és ott is csak hosszadalmas procedúra árán. Ez elsőre bosszantónak tűnhet, de jobban belegondolva… meg van ennek is a bája.

Bhutánra rá kell hangolódni!

Hiszen az alig fél Magyarországnyi területen egy alig Budapestnyi népesség osztozik! A király döntése értelmében az ország mintegy két harmadán érintetlen erdőségnek kell maradnia. Ebben a szellemben Bhutánban nem is találkozunk hegyeket átfúró alagutakkal vagy nyílegyenes országutakkal. Az itt élők nem legyőzik a természetet, hanem együtt léteznek vele. Talán ezért is lehetséges, hogy így maradt ez a világ egyik utolsó, a külvilágtól majdnem teljesen elzárt országa, ahol szinte érintetlenül őrződtek meg az évezredes hagyományok. Egészen 1974-ig a turisták elől teljesen elzárkóztak a bhutániak és az országba manapság sem könnyítik meg a beutazást.

Az ország lakói évezredes hagyományokat őriznek. A mai napig a térségre jellemző régi stílusban építkeznek, ráadásul minden épületen megjelennek a buddhista vallás szimbólumai, melyek az épületet és lakóit hivatottak óvni.
Látnivalói között számos nagy múltú kolostor, természetvédelmi parkok, buddhista vallási ünnepségek szerepelnek. De európai szemmel az országot járva minden utca, minden hagyományos öltözetet viselő ember „látványosság”, a szó legnemesebb értelmében. Bhutánban hivatalba kizárólag ezekben az öltözékekben léphetnek be az ország lakói, képzeljük el ezt itthon… ahol egy vecsési kisnyugdíjas népviseletben indul a polgármesteri hivatalba, befizetni a kommunális adót!

Az ország kolostorai mai is aktív részesei nem csak a vallási, de a mindennapi életnek is. Azok a családok, ahol több fiúgyermek is születik, rendszerint egyik fiút a vallás irányába terelgetik. Természetesen a tradíció mellett a technika is megvetette a lábát a mindennapokban, így nem ritka, ha buddhista szerzetest látunk kezében laptoppal, mobil telefonnal, hiszen Bhutánban ők az oktatás szerves részei.

Az ide érkezőket érintetlen természet, kristály tiszta levegő, és élénk harsogó zöld, vakító fehér hósapkával tetőzött hegyek várják. A hegyeken szédítő magasságokban mesebeli erődök és csodálatosan szép kolostorok pompáznak. Az utakat a szélben vidáman táncoló, színesebbnél színesebb imazászlók szegélyezik, a kolostorokhoz vezető utak mellett pedig imamalmok sorakoznak. Hegyei misztikus ködbe burkolóznak a kíváncsi tekintetek elől.

Hajszoljuk a biztonságot lett légyen anyagi-, érzelmi. Keressük a boldogságot, pedig csak meg kellene tanulnunk magunkból előhívni. Bhutan ugyan csak rövid időre elérhető azon kevesek számára, akik eljutnak ebbe varázslatos, sokat sejtetető országba, de arra mindenképen jó, hogy megtapasztaljuk, van más út is. Létezik és elérhető az egyensúly, élhetünk harmóniában önmagunkkal és környezetünkkel egyaránt. E rövid kirándulás lehet az első lépése a spirituális fejlődésednek és a földi boldogságodnak.