Az ókori világ leghíresebb jósdája

A legenda

Történt egykoron, az idők kezdetén, hogy Zeusz a világ két végéből felengedett a levegőbe két sast hogy megtudja, hol a világ közepe. Meg is történt a találkozás épp Delphoiban, itt található a Föld közepe, a Föld köldöke, ezért épült itt fel az ókori világ leghíresebb jósdája.

Apollón a lant, íj és a jóslás istene volt, szent templomát Delphoiba választotta ki. A legenda szerint Apollón itt küzdött meg Püthonnal a sárkánnyal, melynek testét elnyelte a föld és ezen a szent helyen feltörő gőzök, (gázok) segítették a jósnőt a jövőbe látni. Delphoi híres jósa, papnője Phütia a feltörő gőzök hatására azonban csak halandzsázni tudott. Segítői jegyezték fel szavait, majd versbe foglalták és azt kapta az érdeklődő. A talaj nyílásaiból valóban kábító hatású vulkáni gázok szivárogtak elő, és az ősi hiedelem szerint a jóserő a Föld méhéből áradt.

Ismerd meg önmagad!

A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette, de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében tartózkodott a jósnő. A templom bejárata fölött ez a mondat állt: Ismerd meg önmagad!

A hegyoldalt szegélyező Szent Úton közeledve az idelátogatók Apollón temploma mellet még más csodaszép épületeket is megpillanthattak: egy hófehér márvány színházat, egy stadiont ahol négyévente rendezték meg a Püthiai ünnepi játékokat, kört alkotó dór oszlopokat és a kincsesházat. A Pazar környezet, pompás épületek a szobrok és a csillogás fogadta az ide látogatókat, de ez nem is meglepő, hiszen egy isten üzenetét közvetítették itt.

Az örökmécses lángja

Itt, az Apollón-templom szívében, égett az „isteni fény” az az örökmécses is, amelynek lángját Prométheusz az Olümposzról lopta az embereknek. A plataiai csata után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására.

Az orákulum jóslatai

Az ókori görögök úgy tartották, hogy az ember ismerete csupán a jelenre támaszkodhat. A múlt és a jövő rejtve van előtte, mintha egy labirintusban bolyongana. Ezzel szemben az istenek fölülről nézik e labirintust, így láthatják a múltat és a jövőt is. A jóslat isteni beszéd volt. A jós szerintük a földi halandók és az örök életű istenek között állt, mivel az isteni és az emberi tudást „tolmácsolta”. Ezen az istenfelfogáson alapult az általunk ismert delphoi jóstevékenység.

Az első jósnő egy szűz lány volt, aki évente csak egyszer jövendölt: Apollón születésnapján. Idővel aztán egyre több kérdés érkezett, ezért nem egy, hanem két Püthia jósolt, és a jövendölésre már minden hónap hetedik napján sor került. Azok a zarándokok, akik olyan városból érkeztek, amelynek állandó követe volt Delphoiban, bármelyik nap kérhettek jóslatot. E kultuszhely tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken. A görögök nem kezdtek háborúba vagy nagyobb közösségi vállalkozásba anélkül, hogy a Püthiát meg ne kérdezték volna. Népszerűsége és nagy tekintélye miatt távoli népek uralkodói, így az egyiptomi fáraó, Amaszisz is gyakran fordultak Püthiához.

A próféciákból közel 500 maradt fenn. Az egyik legismertebb Nagy Sándorra vonatkozik: az i.e. 4. században II. Philipposz makedón király azt a jóslatot kapta, hogy aki meg tudja ülni egy különösen vad csikóját, az a világ meghódítója lesz. Miután sem neki, sem a legjobb hadvezéreinek nem sikerült, Philipposz ámulva látta, hogy fia Alexandrosz lecsillapítja a megvadult jószágot. A fiú később Nagy Sándor néven valóban világhódítóvá vált.
A jósdát végül Theodosius keresztény császár 385 táján hivatalosan bezáratta. Az előretörő új vallás űzte el a Földistennő tiszteletét hirdető Apollón kultuszát Delphoiból.

A cikk a Misztikus és Szent helyek Atlasza című könyvalapján készült.