Ahová a katasztrófaturisták is csak később fognak bemerészkedni

Otthonok, kórházak, a mindennapi élet során kézenfekvőnek mondott boltok, piacok és iskolák, munkahelyek váltak semmivé. Hozzánk hasonló hétköznapi emberek, akik reggel elindultak, soha nem érkeztek meg úti céljukhoz, de ha túl is élték a földrengést, már nem volt hova hazamenniük. Ilyen volt Haiti, ahol a túlélés ugyanolyan fájdalmas volt, mint az elmúlás.

Haiti 2010. január 12.

A Karib-tenger sokat emlegetett gyöngyszemére egy helyenként kilences erősségű földrengés csapott le 2010. január 12-én. A filmekből, zenei klipekből csodálatos buja zöld növényekkel tarkított, homokos parti fövenyek képét mutató sziget alatt 13 kilométer mélyről indult a földmozgás. Micsoda iszonyatos erő rejtőzik a föld belsejében, ha az - az alattunk 13 kilométer mélységből képes úgy előtörni, hogy mintegy 65 kilométer hosszan végez ilyen iszonyatos pusztítást. Hazai viszonylatban ez, például Budapest-Hatvan közötti településeket érintené. Közvetlenül a tragédia után az áldozatok számát 45-50 ezer főre becsülték, a vöröskereszt számításai szerint az ország lakosságának egyharmadát, mintegy három millió embert ért veszteség: tűnt el hozzátartozója vagy vált lehetetlenné az élete. Port-au-Prince a főváros jelentős része részben vagy teljesen megsemmisült. Az itt található látnivalók például az Elnöki Palota, a Nemzetgyűlés épülete, de a Port-au-Prince-i székesegyház is a veszteséglistára került.

A fővárosban található kórházakat ki kellett üríteni, mert életveszélyesekké váltak. De hasonló sorsra jutott a földrengés útjába került fegyház is. A földmozgások, elhagyva Haitit, a környező országokban is ijesztő morajlással vonultak végig, Kubában a Guantánamói öbölben hármas, Jamaicában és Caracasban ketteserősségű rengéseket észleltek. A szomszédos Dominikai köztársaság fűvárosában Santo Domingóban is hármas erősségű földrengést tapasztaltak.

Haitin az élet soha nem lesz ugyanolyan, mint a rengések előtt

A nemzetközi összefogásnak hála azonnal segélyszervezetek indultak útnak a katasztrófa sújtotta régióba. Haiti a Karib térség legszegényebb országa, emiatt nem bővelkedett turisztikai látványosságokban, mégis kedvelt turisztikai célpont volt. A tragédia után, az egyik vezető luxus hajókkal a térségben utazásokat szervező cég, a tengerparti nyaralásokra továbbra is szállított turistákat. Természetesen ezek a luxus hajók élelmiszer segélyeket, ivóvizet és egyéb nélkülözhetetlen dolgokat is hoztak. Az országban az élet nem állt meg, míg a tengerparton a visszafogott turisták nyaraltak, az ország belsejében ezer és ezer külföldi szakember mentette, ami még menthető volt. A világ Haitire figyelt és adakozott.

Hosszú volt az út, míg a spanyol fennhatóság után a francia gyarmatként élő „haiti-k” kivívták maguknak a függetlenséget. Haiti hosszú időre a legszegényebb nyugati országok egyikévé vált, lakói a turizmus mellett a kávébab exportjából élnek.

Előtte és azóta is számos rengés rázta meg a világ jó néhány országát, földcsuszamlások, sárlavinák, cunamik teszik a katasztrófákat még borzalmasabbakká. Egyre erősebb az igény arra, hogy hurrikánokat, mindent elsöprő viharokat lássunk saját szemünkkel. Szerencsések vagyunk, akik olyan helyre születtünk, hogy egy-egy ilyen katasztrófa sújtotta úti cél felkeresése után a biztonságot adó otthonunkba térhetünk vissza. Egyre magasabb ingerküszöbbel vágunk neki extrém útjainknak, ugyanolyan áhítattal nézünk azokra a romokra melyek nem régen dőltek össze, mint azokra melyek évszázadok alatt lettek az enyészeté. Aki trópusi nyaralásra vágyik, célja egy csodálatos tengerpart, válassza nyugodtan Haitit, támogassa az ország újjá építését, de készüljön tudatosan erre a kalandra.