A szent folyó titka

Eredése a középső Himalájában a Gangodri-gleccser közelében van, ahol Bhagírathi még a neve annak a kis folyamnak, amely összefolyva az Alakanánda folyóval együtt, már Gangeszként 2500 kilométert megtéve, a Szundarbansz mangrove erdején keresztül ömlik a Bengáli öbölbe. A Gangesz vízgyűjtő területe hatalmas és termékeny területeket lát el ivóvízzel, és a mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen vízhozammal, a világ talán legsűrűbben lakott részein. A Gangesz egyszerre táplálja ezeknek az embereknek a testét és a lelkét! Elindulva a gleccsertől, úttalan útján, végig szent helyek várják a zarándoklókat. Zarándokok tömegei keresik fel például: Gangodri-t, Haridvár-t, Kankhal-t, Allahábád-t, Váránaszi-t, Mádzsápur-t vagy Ganga Szagar-t.

De nézzük, mit ad a folyó a azoknak, akik a vízgyűjtő területén élik mindennapjaikat?

A Gangesz delta vidékét 1987-ben vették fel a világörökség listájára, mivel élővilága egyedül álló az egész világon! Mintegy tízezer négyzetkilométeren át összefüggő, igen értékes és őshonos szantálfa erdővel büszkélkedhet, amely csak erre a vidékre jellemző állatok, köztük a bengáli tigris és számos ritka madárfaj otthona. Vizéből nyerik az itt élők a fő fehérjeforrásukat, a halat, valamint öntözik terményeiket. A Gangesz együtt él az őt csodáló és nagy becsben tartó indiaiakkal. Tiszteletüket és csodálatukat a Gangesz iránt, a minden indiai számára életében legalább egyszer kötelező zarándoklattal, imákkal és áldozatokkal fejezik ki! Mindenek alapja, hogy a Gangesz egyetlen cseppje is elég ahhoz, hogy a hívő zarándokok lelke földi bűneiktől megtisztulhasson, így haláluk után megszabadulhatnak az örökös újjászületés gyötrelmétől.

Ugyan vize már korántsem olyan tiszta, mint régen, a hinduk hitén ez mit sem változtat. Hitük szerint a szent folyó eredetileg a mennyben folyt, míg Bhagíratha király lehozta a földre, megtisztítotva benne ősei hamvait. Mikor a folyó a földre aláhullott, hogy ne okozzon kárt a lakóiban, először Siva isten fején ért el minket, és onnan csordogált le bozontos fürtjein keresztül. Így eredt a hinduk szerint a Gangesz, és ez élteti a reményt, hogy ha isznak a vizéből és megmerítkeznek benne, megszabadulnak bűneiktől. Szentül hiszik, hogy ha a Gangesz partján hamvasztják el holtaikat, majd hamvaikat a vizébe szórják, eljutnak a paradicsomba és megmenekülnek az újjászületés gyötrelmeitől.

Érthető hát, hogy az utóbbi időkben egyre többen aggódva figyelik a Gangesz csodatévő vizének változásait, a visszahúzódó gleccsereket, a környezetszennyezés okozta károkat, a mellékfolyóinak apadását a csökkenő hal populációt, mely sokak fő táplálékát és megélhetési forrását jelenti. Ki lehet olyan erős és hatalmas, hogy megvédje a Gangeszt tőlünk, emberektől? Ott, ahol Siva ült, mikor a Gangesz elérte a földet, a gleccserek visszahúzódásának következtében ma már egészen más a táj!

Zarándokhelyek a szent folyó mentén

Az első és legfontosabb zarándokhely a folyó mentén a Himalája lábánál fekvő Gangotri. Ez a hely kihagyhatatlan egy igaz hindu életében. Legalább egyszer el kell jönni, mára már lehetőség van busszal felkapaszkodni ide, bár ez sem egyszerű feladat. Ám az igazán merészek gyalog vágnak neki a hegynek, hogy elérve a folyó eredését, ott megmossák arcukat benne! Itt van a folyó legközelebb Istenhez, vize jeges és gyors sodrású. Úgy vélik, itt a legerősebb a spirituális tisztítóhatása. Aki elvégezte a rituálét, az elmondhatja imáit abban a templomban, mely azon a sziklán épült ahol Siva ült egykoron, mikor felfogta a Gangesz esését - ezzel köszönve meg a folyónak, hogy megtisztította őket.

Akik ennél is többre vágynak, azokat a hitük elég erőssé teheti ahhoz, hogy elzarándokoljanak Gangotri-gleccseren át a Gomukh-jégbarlangig. Aki megteszi ezt a plusz tizenhét kilométer utat, eljut oda, ahol a tejfehér, jeges gleccservíz ered, ami a Gangeszt táplálja.

Visszafelé indulva, mintegy kétszáz kilométert kell autózunk ahhoz, hogy elérjük Hadrivart, az első nagyobb lélekszámú várost a Gangesz mentén. Itt, a folyó síkterületre érve, széles, nagysodrású folyammá alakul át. Ez a következő legnépszerűbb zarándokhely, évente csaknem 18 millióan keresik fel. Sajnos az óvintézkedések mellett is sokan esnek a folyó sodrásának áldozatául, mégis özönlenek ide a hívők. Hiszen ide már könnyebben eljuthatnak egész családok is, a kisebbektől az egészen öregekig. Itt végzik el legtöbben a hajvágási szertartást, egy éves korban a mundánt, majd három évesen a chadakaranát. A gyermekek levágott haját a Gangeszbe dobják, így az megszabadítja múltjától és az előző életében rá jellemző jellemvonásaitól. Minden szülő egyik legfontosabb kötelessége ezt megtenni, és a családok mindent el is követnek, hogy gyermekük átessen ezen.

A Gangesz egy csodálatos hitvilágot táplál, és ezzel összeköti a partján élőket. Minden zarándok igyekszik az otthon maradottaknak vinni a vizéből, hiszen mi lenne csodálatosabb ajándék, mint megszabadítani szeretteinket minden bűnüktől, és ezzel hozzá segíteni lelküket ahhoz, hogy megpihenhessen a Nirvánában?