A sivatag kialakulása

A 9 millió négyzetkilométeres Szahara bolygónk legnagyobb sivataga. Korábbi feltételezések szerint 2-3 millió éve kezdődhetett el sivataggá válni, amikor az északi féltekén megkezdődött a jegesedési folyamat.

Friss szimulációk azonban kimutatták, hogy a klímaváltozást lemez tektonikai mozgások okozták. 7-11 millió éve észak felé mozdult el az Afrikai kőzetlemez, kiemelkedett az Arab-félsziget. A tektonikai folyamatok hatására zsugorodni kezdett Tethys-óceán – ebből mára csak a Földközi-, a Fekete- és a Kaszpi-tenger maradt fenn.

Mivel a geológiai folyamatok miatt gyengült az Atlanti-óceán felől csapadékot hozó nyári afrikai monszun, a csapadékzóna dél felé tolódott, így Észak-Afrika időjárása az Arab-félsziget kiemelkedésével elkezdett szárazabbá válni, magyarán elkezdődött a terület sivataggá válása.

Kik élnek a Szaharában?

Most nem az élővilágra gondoltam, hanem az emberekre. Mert bizony sokan át tudják vészelni az egész életen át tartó sivatagi showt!

Több mint 2,5 millióan élnek itt, a legtöbben Egyiptomban, Algériában, Mauritániában és Marokkóban. Legfontosabb etnikai csoportjai az őslakos berberek, valamint olyan elarabosodott berber csoportok, mint a mórok. Találhatók itt fekete népek is, mint például a tubok és a núbiaiak.

Szahara számos nép és nyelv otthona. A leggyakrabban hallható nyelv az arab, amelyet a Vörös-tengertől az Atlanti-óceánig beszélnek. A Vörös-tengeri-dombságban, Délkelet-Egyiptomban és Kelet-Szudánban élnek a bedzsák. Egyébként az arab, berber és bedzsa nyelvek az afroázsiai nyelvcsaládhoz tartoznak.

Rejtély a Szaharában

A világ szinte bármely pontján találunk furcsaságokat, miért lenne ez másképpen egy ilyen hatalmas sivataggal? 2500 éve nem találják a kutatók a magyarázatot arra, hova tűnhetett II. Kambüszész 50 ezer fős perzsa serege, amely Egyiptom nyugati felébe indult i. e. 524-ben, ám a titokzatos körülmények között nyoma veszett a sivatagban. A modern kor tudósai közül egy holland kutató talán megtalálta a választ…

Hérodotosz még úgy tartotta, hogy Nagy Kürosz perzsa király legidősebb fia, II. Kambüszész egy hatalmas sereget küldött nyugat felé, hogy elpusztítsa a (mai Egyiptom nyugati határainál lévő) Szíva-oázisbeli Ámon-templomot. Az 50 ezer harcos Luxor közelében jutott be a Szaharába, ahol hetekkel később a legenda szerint egy homokvihar áldozatai lettek.

Habár sok kutató úgy vélte, a történet csupán egy legenda, amatőrök és hivatásos régészek évtizedeken át keresték a perzsa katonák maradványait. Olaf Kaper, a hollandiai Leiden Egyetem munkatársa nem hitt a legendában, hiszen véleménye szerint nem lehet meghalni egy homokviharban, miért lett volna ez másképpen akkoriban?

Kaper szerint a perzsa sereg nem eltűnt, hanem vereséget szenvedett. Kutatásai szerint ugyanis nem nyugat felé haladt a csapat, hanem valójában céljuk a Dakhla-oázis volt, mivel itt volt III. Petubasztisz egyiptomi lázadó vezér seregeinek fő központja. Dareiosz a szégyenletes vereséget a természeti elemek számlájára írta. A hatékony manipulációnak köszönhetően 75 évvel később Hérodotosz is elhitte a homokviharos történetet, ahogyan az utána következő kutatók is.

A sivatag növényvilága

Minden különlegesebb természeti jelenség kapcsán általában inkább az ott élő állatokkal foglalkoznak, ugyanis az állatok több mindenkit érdekelnek, mint a növények (legalábbis szerintem…). Ezért is gondoltam, hogy zárásként inkább a növényvilágról ejtek pár szót. Fő a változatosság!

A Szaharában található növények fontos táplálékforrások az ott élő embereknek és állatoknak. De nem csak a táplálékforrás szempontjából fontosak, hanem megélhetést is biztosítanak számukra. Jelentőségük tehát rendkívül nagy.

A Szahara sivatagban élő növények a xerofita, vagyis szárazságtűrő fajokhoz tartoznak. Léteznek még sótűrő növények, és meglepő módon füvek, cserjék és fák.
Ugyanis a Szaharában vannak nedves, zöld területek is. A Nílus völgye is ilyen, ahol fellelhetők növények, fák és más élőlények is. Na de nézzük a főbb fajokat!

Az afrikai velvicsia mélyre nyúló gyökereinek köszönhetően képes megélni a sivatagban, hiszen így annyi vizet szív fel, amennyit csak tud. Akár több ezer évig is elélhet.
A Szaharában a tőtippan, vagyis szerelemfű is rendkívül elterjedt. Gyorsan terjed, és a sivatag lakói fel tudják használni.

Az afrikai peyote kaktusznak vastag szára van, és ez segíti abban, hogy sok időn keresztül visszatartsa a vizet. A kaktusz levelei tüskévé egyszerűsödtek, ily módon kevesebb vizet párologtatnak, túlélésüket ennek köszönhetik. Orvoslásra is alkalmazzák, kimondottan pszichés betegségeket kezelnek vele.

A közönséges datolyapálma az egyik legfontosabb exportnövény, ugyanakkor a helyieknek fontos élelemforrás, valamint a legtöbb alkoholos és alkoholmentes ital hozzávalója. Különböző édességek és helyi ételek elkészítésére is használják. A helyiek a növény leveleit, magjait is felhasználják.

Az olívafák (vagyis olajfák) is fontos elemei a Szahara sivatag ökoszisztémájának, ugyanakkor hasznot hozó üzletet is jelentenek a helyieknek.

A dum-pálma a Nílus folyó völgyében őshonos, egyiptomi pálma néven is ismert. Melasz, sütemények és édességek elkészítésére használják. Magjai egyiptomi síremlékekben is fellelhetőek, mivel az ősi egyiptomiak szent fának tartották.

Végül, de nem utolsó sorban a kakukkfű a Szaharában élő állatok számára fontos táplálékforrás, és gyakran használják az afrikai és más közel-keleti ételek elkészítéséhez is. Több betegségre is felhasználható gyógynövény (pl. légúti fertőzésekre). Rendkívül, szárazságtűrő, így még a sivatagi talajban is gyorsan növekszik.