Találkozás A Férfival: dr. Csernus Imrével

Női Portál: A Nő-ben alaptételként olvashattuk, hogy a nőneműség és a Nőség nem ugyanaz. A Férfi kapcsán magától értetődő kérdésnek tűnik, hogy Csernus Imre könyvének tükrében most Férfi-e a saját definíciója szerint?

dr. Csernus Imre: Mindig a nap végén, amikor fáradtan hazamegyek. Amikor nincs otthon senki, és ülök egyedül, nézek egyedül ki a sötétben, amikor mosom a fogamat lefekvés előtt, tudok-e még mosolyogni vagy nem. Szerintem fontos, mert ott nincsen senki, akinek nem tudom kiadni magam senkinek. Ott nem vagyok orvos, nem vagyok senki. Abban a pillanatban eldől, hogy emberként, hogyan érzem magam. Egyszerűen rosszul vagy jól érzem-e magam. Elvégeztem-e mindent, frusztrált vagyok-e. Ott tudom, hogy már nem tehetek semmit. Tudom, hogy az a pillanat, amikor megtehettem volna elmúlott. Fontosak ezek a pillanatok, mert tudom, hogy ezek a pillanatok tovább fognak folytatódni, például reggel. Szeretem ezeket a pillanatokat, amikor egyedül lehetek.

Ön szerint akkor mik azok az alapvető kritériumok, amitől a férfi Férfi?

Ez egy női vélemény, mert amikor elindultam megkérdeztem a páromat, szerinte mi az ami egy mai pasiból hiányzik, vagyis mitől lenne a pasi egy pasi. Ezt a négy dolgot írtam fel: partner, büszkeség, egyenesség, bátorság.

És magában megvan minden, amit a párja felsorolt vagy dolgozik azért még rajta?

Az a helyzet, ha nem lenne meg bennem, ez a csaj otthagyott volna. Ez egy olyan kaliberű csaj. Ennél a nőnél unalomnak helye nincs, ha megszűnne ez akkor vége lenne. Egyébként nagyon hosszú út vezetett el idáig: régebben sokszor kibírhatatlan voltam a párkapcsolataimban, őrülten féltékeny, uralkodó…

Ha a Férfinak magán kell dolgoznia, függ-e egyáltalán, és ha igen mennyiben a Nőtől, hogy a férfi Férfi legyen és ne egy „puha pöcs” vagy „papucsállatka”… ahogy a könyvében fogalmaz?

A Nő – az igazi Nő – nem tehet mást, mint hogy leül a pasival és az arcába vágja: „Ez így nem jó, vagy változtatsz rajta eddig és eddig, vagy le is út fel is út.” Természetesen kell egy időhatárt szabni, mert különben mindig az újabb és újabb ígérgetések csapdájában találja majd magát, ami mindkét fél számára ártalmas…

Azért ezek a szavak jócskán visszaköszönnek a könyvben is. Mikor merült fel Önben, hogy a saját neméről is kellene írnia? Most tulajdonképpen egy hármas egységnél tartunk – A Nő, Ki nevel a végén?, A Férfi. Már tudtad a legelején is, vagy egyszerűen így alakult?

Amikor íródott A Nő a könyv elején óhatatlanul ott motoszkált bennem, hogy a pasi milyen. Majd elindult a nő, a női szerepek, a női hozzáállás. Majd észrevettem, hogy nem a nőről írok. Kezdtem belefolyni az emberi konfliktuskezelésbe, a modellekbe, a személyiségszerkezetekbe. Leértem a mélyére. a gyökerekbe. Egyszer csak észrevettem, hogy megyek le a mélyére. Gyávaság: mikor gyávaság, miért gyávaság, meddig gyávaság, érzelmi szempontból blődség. Ott voltam érzelmi szempontból: mit csináljak? Mert felfejtettem a problémakört jelentős mértékben és hiányoznak a megoldások. Hogyan kezdjünk el kimászni. Ott megálltam, és eszembe jutott a pasi. Úgy gondoltam, hogy – mert a NŐ nagyon sok energiát vett ki belőlem, nagyon sokáig gondolkodtam rajta…

Én majdnem elégtem ebben A Férfi című könyvben. Én A Férfi című könyvön majdnem másfél évig gondolkodtam. Beszélgettem a pasikkal, mit hogyan. Eszembe jutottak önön magam életéből nagyon fontos dolgok… a családommal kapcsolatos, a felismerések a saját szüleimmel kapcsolatosak. Jók és rosszak egyaránt. Nagyon súlyos volt. A Karácsonyom az ilyen jó is volt, de rossz is volt, mert akkora volt bennem a feszültség, annyi volt bennem, hogy Szilveszter után az első nap elkezdtem dolgozni.

Miért nem férfiak ma már a férfiak? Milyenek egyáltalán a ma hímneműnek születettek?

Egy csomó téves szocializáció vannak teli. Ha végig megy az utcán, figyelje csak meg – még az elegáns öltönyben feszítő – pasikat, hogy többségében olyanok mint egy kérdőjel, lóg a válluk… Már a külseje is azt üzeni, hogy ők pasik, de jelentős emocionális infantilizmus van bennük.

Akkor tulajdonképpen két dologról beszélünk: van a racionális érettségük és van az emocionális, ami még tulajdonképpen fejletlen.

Ha belegondol, milyen kimondani ezt a négy szót egy pasinak: félek kimutatni az érzéseimet. A sírás – ez hiányzik ma a férfiakból. Nem mernek sírni, nem merik kimutatni az érzéseiket. Miért ne sírhatna egy férfi? Nem kiszakadnia kell a sírásnak, mint amikor a frusztráció elfojtásából kiszakad. Tartja magát, tartja, tartja, tartja és utána vulkánként kiszakad belőle. Azt mondják: ez férfias zokogás és az milyen megindító. Nekem nem megindító. Az hosszú ideig tartó elfojtás következtében történő kirobbanás.

Hogyan jellemezné akkor mégis a leginkább a mai pasikat?

Három szóval lehet jellemezni a mai pasik döntő részét, mi fontos nekik, és mivel lehet őket tűzbe hozni: pénz, pia, pina. Ha ebből adódóan továbbragozzuk a pénz, hatalom, presztízs, ebből kialakul az ő élethez való motivációjuk jelentős része. A piával meg a kompenzációs eszközökkel, amivel a feszültséget levezetik. És persze a nem a nőnek a megbecsülése történik, hanem a nő egyik szervének az átmeneti becsültsége. Valójában ezért gondolom, hogy a pasik jelentős része nagyon primitív, azaz egyszerű. Ha a csajok ezt felismerik és tudják, akkor a pasik már iszonyú könnyen manipulálhatók. És mivel kihasználhatóak a látszólag gyenge, elesett csajszi úgy kontrollálja a pasit, hogy észre sem veszi, hogy paprikajancsit csinálnak belőle. És, ha ezt a nő észreveszi, akkor kidobja, mert az jár majd a fejében „mit keresek én egy ilyen puhánynál?”.

De akkor mégis csak visszatért A Férfiban valamelyest A Nőhöz is?

Nem, és igen. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, olyan dolgokat is beleírok, mely mindkettőre egyformán vonatkozik. Nagy konfliktus, mivel a nők sokkal jobban szocializálódtak ezekre a konfliktusokra, és ezek feltárására. Eleve más az érzéseikhez való hozzáállás, és egyre több nő kezd el a saját érzésein dolgozni, változtatni, ezért egyre nehezebben talál partnert.

A mai világban ez egyre inkább látható. Egy idő után az illető nő felad magából egy csomó mindent, a biológiai órája ketyeg, majd megalkuszik. Az anya szereppel pedig csak eltolja a problémát. Ami megszünteti a férfit és a nőt is: hogy az illető egyed az adott szituációban hagyja-e, hogy a félelmei legyőzzék-e vagy sem. Milyen területekre lesz ez hatással? Mi lesz akkor, ha egy ilyen apa vagy egy ilyen anya, meghal? Valójában az ilyen szülő nevezhető-e apának vagy anyának? Mi van akkor, ha rájövök arra, hogy bizonyos szempontból feladtam az álmaimat? Mi keletkezik az emberben? Mit lehet ilyenkor tenni? Szóval olyan dolgokat írtam le, amik nem csak a pasikról szól, hanem mindkettőnkről.

Dr. Csernus Imre új könyvéről még több információt találsz a 
a Jaffa Kiadó honlapján >>