Könyvet borítójáról? Lakatos Levente: Barbibébi

 

Névjegy

A Barbibébi szerzője, Lakatos Levente még nincs 25 éves, de közel tíz esztendeje dolgozik a média világában. Gossip- és ifjúsági újságíróként testközelben tapasztalja meg a fiatalok problémáit és a sztárok csillogó és gyakran sötét világát. Ezért lett első regénye, amellett, hogy arcpirítóan szókimondó, merész és megindító, egyben hiteles is.

Levente exkluzív interjúban fedi fel múltját, a miérteket és a hogyanokat. Miért van szükség egy ilyen témájú könyvre? Miért pont tinikrimi? Miért a negatív kritika?Valóban ilyen világban él a mai tizenéves generáció?

Szóval. Fátylat le, jöhet az igazság.

 

Nem a Barbibébi az első könyv, ami a nevedhez kötődik. Ráadásul a Legyél Sikeres Fiatal! is különlegesség volt a maga nemében.

Szeretek olyan utakon járni, amelyeken előttem csak kevesen jártak, vagy éppenséggel felfedezetlenek. Kalandos, és izgalmas időszak megírni egy könyvet, ha pedig nincs hozzá mintád, vagy hasonlítási alapod, még nagyobb a kihívás. A Legyél Sikeres Fiatal! két éve jelent meg, és tudomásom szerint ez volt az első, magyar szerző által jegyzett ifjúsági önsegítő könyv. Külföldön már ismert a műfaj, ám Amerikában például tanulástechnikával, vagy éppen a sztárrá válás fortélyaival igyekeznek okítani a tinédzsereket. Aztán tavaly karácsonykor megjelent a Secret című sikerkönyv tini kiadása – ha valamihez, akkor ahhoz tudnám hasonlítani a Legyél Sikeres Fiatal!-t.

 

Alapjaiban miről szól a Legyél Sikeres Fiatal!?

Ez egy önsegítő kötet, amely a tapasztalataim alapján épül fel. Félreértés ne essék, a könyv nem arról szól, hogy mekkora császár vagyok, hanem arról, hogy milyen hibákat vétettem az életem során. Nem mellékesen az olvasók, egy kortársuk vezetésével betekintést nyerhetnek a média világába. Nagyon sokan kérdezték tőlem, hogyan lehetnek újságírók, és hogyan tudnának bekerülni a médiába. Arra gondoltam, ha úgyis folyton elmondom, vagy leírnom a tapasztalataimat, miért ne foglalhatnám össze őket egy kötetben? Tizenhét éves korom óta dolgozom különböző országos lapoknál, a televíziózással még korábbra vezethető vissza a kapcsolatom. Gyakorlatilag ebben a közegben nőttem fel, a szerkesztők között szocializálódtam. Amíg a többi srác fociedzéseken futkosott, én a cikkeim leadjét tökéletesítettem. Helyzetelőnyöm van a velem egykorúakkal szemben, és ha így alakult, miért ne adnék át a „tudásomból” – ha ezt tudásnak nevezetjük.

 

Milyenek a visszajelzések?

Őszinte leszek, azt gondoltuk, hogy a Legyél Sikeres Fiatal! tipikus csajos könyv lesz. Volt egy kósza gondolat, hogy mi lenne, ha tudatosan lányoknak írnám. Tudod, amolyan „láss bele a pasik fejébe egy srác segítségével” típusú fogalmazás. De szerencsére ezt idejében elvetettük.

A visszajelzések szerint nagyon sok fiú is olvasta. Ráadásul a legtöbbjük a húszas éveik elején járt – pedig eredetileg középiskolásokat céloztunk meg vele. De ez nem baj, sőt, én kifejezetten örülök neki, ha minél szélesebb a célkorosztályom. Volt, aki úgy akadt a Legyél Sikeres Fiatal!-ra, hogy a buszon a lányok beszéltek róla. Hülyeségnek gondolta, de aztán elolvasta, és bevált neki. Szóval számtalan meglepetés ért a könyv kapcsán, de mindegyik pozitív és tanulságos volt. Sőt, a Legyél Sikeres Fiatal! által még a könyvkiadás kulisszái mögé is bepillanthattam, hiszen a magánkiadás kapcsán muszáj volt valamennyire kikupálódnom a témában.

 

A Barbibébi viszont már nagy kiadónál jelent meg.

Így van, és nagyon hálás vagyok az Ulpius-háznak, amiért lehetőséget láttak bennem. Én eddig afféle magányos harcos voltam, aki egymaga igyekezett leküzdeni az akadályokat. Most pedig mellettem áll egy profi csapat. Az elején nem is tudtam mit kezdeni ezzel az érzéssel, de mára azt gondolom, hogy megtaláltam a helyemet. És ez értendő az életemre is. A Barbibébi életem legnehezebb munkája volt, szóval nagyon a szívemhez nőtt. Kicsit aggódtam a kritizálók kemény írásai miatt, de tudtam, hogy el se olvasták, úgy írtak véleményt róla. Azóta volt köztük olyan, aki utólag elnézést kért, mert a kezébe vette a könyvet, és képtelen volt letenni.

 

A Te életedben mennyire élnek ezek a karakterek?

Barbibébi egy olyan típusú lány, amilyen szerintem mindenki életében fellelhető. Lehet, hogy éppen nem szőke, hanem barna, vagy vörös, esetleg fekete – de ott van. A menő csaj a suliban, a szuperminiben feszítő lány a szórakozóhelyről, vagy például a szépség a tévéből. Nagyravágyó, ami egyrészről pozitív tulajdonság, hiszen lendületben tartja az életét. Ám nem mindegy, hogy az ember merre indul el. Barbibébi bajba került, de ahelyett, hogy elfogadná a segítséget, mindenkit magával ránt. Tizenhét évesen tönkreteszi a saját, és a barátai életét. Elárulja például a legjobb barátjáról, hogy fiú létére a srácokat szereti. Leleplezi egyik barátnője politikus apját, akinek éjszakánként kampányvigyor helyett bőrmaszk húzódik az arcán... Felmerülnek tehát erkölcsi kérdések – te mit tennél hasonló helyzetekben?

 

Az olvasó minden oldalon átlag 3 világ- vagy luxusmárkával szembesül. Mi ennek az oka?

Még mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, valamit szögezzünk le: én nem pártolom a celebrity létet. Az, hogy írok róla, foglalkozom vele, nem azt jelenti, hogy éltetem. Sőt. Az olvasó a regény során többször találkozhat a gúnyos kiszólásaimmal.
A könyv elején tényleg feltűnik egy-két márka, később már elmaradoznak. Ennek egyetlen oka van: az olvasó érezze a karaktereket. A mai világban az, hogy ki mit iszik, milyen márkájú ruhát hord, milyen sminket használ, viszonylag pontos képet fest az emberről. Ad egy alapot, amit a további ismerkedés (a könyv esetében olvasás) során tudsz feltölteni. Nézd meg, hogy kinek van iPhone-ja, ki használ MAC sminket… nyilván ezek elég drága dolgok, tehát valaki vagy erre spórol, vagy adott a keret. Ha például spórol erre, akkor miért fontos neki a külsőség? Ezekre is választ ad a Barbibébi.

 

A könyv belső oldalán már láthatjuk a következő könyved, a Cicamica borítóját. Miben fog különbözni ez a Barbibébitől?

A kor és a helyszín gyakorlatilag ugyanaz marad, mint a Barbibébiben. Az, hogy a már megismert karakterek feltűnnek-e, illetve mennyi időre lesznek jelen, maradjon az én titkom.

 

Milyenek a visszajelzések a Barbibébivel kapcsolatban?

Vegyes. A Barbibébi jelenség megosztó, de általában azoktól érkezik negatív kritika, akik nem olvasták még a könyvet, csak hallottak róla, vagy a metron látták a plakátot. Például egy néni, aki teljesen véletlenül egy ismerősömtől kérdezte meg, hogy „ez a Levente miért dorombol?”... A Facebook oldalamon kint van egy e-mail cím, azoknak, akik „kivégezték” a könyvet, és akad mondanivalójuk. Ezekért nagyon hálás vagyok, mert tanulhatok belőlük, fejlődhetek általuk.

 

„Elkezdtem olvasni, és megdöbbentem. Ez nekem nagyon durva – gondoltam –, de már az első oldal végén megfogott egy eredeti mondat. Aztán magával sodort Barbi, Krisz és a barátaik története. Velük mosolyogtam, sírtam és nevettem. A sorsuk alakulását követve azonban mindvégig ott motoszkált bennem a kérdés: miért lettek ilyenek? Milyen felnőtt válik azokból a gyerekekből, akik tizenhét esztendő alatt gyakorlatilag már „ledaráltak” negyven évet? És mennyire vagyunk felelősek mindezért mi, felnőttek, akik a mindennapi hajtás közben egyre kevésbé vesszük észre a szeretetéhségüket, és halljuk meg a néma segélykiáltásaikat? Elgondolkodtató olvasmány, nem csak fiataloknak.” Loósz Vera szerkesztő