Érezd a francia kenyér friss illatát olvasás közben is!

Francia kenyér

Nem, nem egy ínycsiklandó, pékségillatú finom falatról lesz itt szó, aminek alig várjuk, hogy kezünkbe kaparintsuk még ropogós, meleg végét, hogy aztán egy nagy falatot szánkba tömjünk, és elömöljön a hihetetlen íz. Egy regényről lesz szó, ami hasonló hatást kelt.
És mi mást, mi többet is várhatnánk egy ilyen címet viselő könyvtől? Azt, hogy legyen benne szívszorító, de életből merített történet? Hogy legyen benne hangulat? Hogy esetleg legyenek benne finom receptek?


Hát ezt mind bátran várhatjuk, és meg is kapjuk, ha ezt a könyvet vesszük kezünkbe.

Jómagam először nem nagy átéléssel, inkább kissé fanyalogva fogadtam a gasztroregények hihetetlen térhódítását. Ám mivel magam ínyencnek tartom mint irodalmi oldalról, mind ételek tekintetében, próbálkoztam és próbálkoztam. Persze voltak gyöngyszemek, amelyek rögtön megfogtak, mint pl. a Szeress Mexikóban!, de sokáig ellenálltam. Már nem is tudom igazán felidézni, mikor adtam fel a harcot és ellenállást, de legyen elég annyi, hogy mára harcos hívője és főleg fogyasztója lettem a műfajnak.

A kiadók alig bírják tartani az ütemet olvasási tempómmal. Így hát igencsak megörülök, ha egy-egy újabb hasonló mű akad az utamban.

Nem állítom persze, hogy mind egyformán magával ragad – de a Francia kenyér bizony ilyen volt. Két nap, nem több és már el is ropogtattam egyik illatos végétől a másik aranyszínű sercliig.
A főhősnő házasságának felbomlásától önmaga és a régi emlékek, no meg kenyérreceptek megtalálásától az új barátságokig, és persze egy új szerelemig. Hogy most lelőttem a poént? Dehogy, hiszen mi, a magunkat gasztroregények megnyugtató és illatos világába ringató olvasók éppen azzal a biztonsággal várjuk a romantikus befejezéseket, mint azt, hogy a kenyér bizony megkel, és hogy a könyvben található receptek valóban működnek.

Nagyon jó étvágyat!

Judith Ryan Hendricks: Francia kenyér, Ulpiusház Kiadó