Egy örökzöld arról, milyen szeretőnek lenni - Anna Karenina

A 2012-es Anna Karenina a legújabb feldolgozása Lev Nyikolajevics Tolsztoj művének. Most abba ne menjünk bele, hogy már megint egy feldolgozás, mert amíg világ a világ, mindig újra feldolgoznak majd könyveket és filmeket, mert az ember a tökéletességre törekedve újra és újra megpróbál jobbat alkotni az előzőnél.

Viszont, ez igencsak szokatlan remake-je lett a realista műnek. 1847-ben járunk, és a hölgy főszereplő, Anna Karenina (Keira Knightley) egy gyönyörű, fiatal, vibráló eszes nő, akinek meg van mindene. Szép gyerekek, és férje Alexei Karenin (Jude Law) egy magas rangú kormánytisztviselő. Családjuk köztiszteletben áll a Szentpétervári úri társaságban. Pont egy ilyen társaságban fog bekövetkezni a baj is. Anna rokona, Oblonksky (Matthew MacFadyen) meghívására Moszkvába utazik, ahol összetalálkozik Vronsky-val (Aaron Taylor-Johnson), a szintén fiatal, és jóképű huszártiszttel, akivel nyomban erős vonzalmat éreznek egymás iránt, noha Vronsky épp Oblonsky sógornőjének, Kittynek csapja a szelet. Ám ez a szál ki is fújt. Rövid időn belül egymásra talál a két szerelmes, és megkezdődhet a család, a férj, a társaságok előtti titkolózás...

A film és a regény célja bemutatni, hogyan adja fejét ember arra, hogy szeretője legyen és hogy az akkori normák szerint, mi lesz a sorsuk. Van egy nő, akinek meg van mindene, még sem boldog. Kihűlt a házassága, nincs benne szerelem, de a látszatot fenn kell tartani, hiszen egyedül egy senki, nincsenek támogatói, nincs senki, aki segíthetne rajta és a gyermekét sem szeretné elveszíteni.

Erre jön az ifjú, aki energiát, pezsgést, törődést, figyelmet hoz az életébe, rögtön lángra lobban a szerelem. Vajon meddig bírja egy áporodott szívű, szeretetre szomjazó asszony, hogy elutasítsa a maximális jólétet egy a szebb élet reményét? Egyáltalán meddig képesek eltitkolni, hogy izzik körülöttük a levegő? Az emberek gyakran vakok, de van, ami még egy vak ember szemét is kiszúrja. Eljön a perc, mikor bekövetkezik a szakadás, és hátrahagyja családját az új szerelemért. Boldogság lesz belőle? Lehetne, de... először is, a gyerek hiánya megviseli az anyát. Kettes, az úri körökből kinézik őket, és megvetik, amiért nem követik a normákat, és felmerték rúgni a szabályokat, márpedig ezekben az időkben, akiknek rossz a hírük, azok el is vágták magukat az életben. Ez manapság is így van, hiszen a társadalom ferdeszemmel néz azokra, akik „elloptak" egy embert a családjától. Harmadszorra... kezdődnek a féltékenykedések, hiszen ha egyszer félrelépett, miért ne tenné meg máskor, és ha nincs bizalom, akkor meg is ette a fene az új viszonyt is, ahogy azt majd láthatjuk.

Akadnak benne szép jelentek, bár ez a kisé mesterkélt, érdekes orosz tánc megfekszi a gyomromat. A ruhák egyszerűek mesések, és gyönyörűek! Szóval, díszletek, a jelmezek tetszetősek, és a színészek is jól játszanak. Bár Keira mikor nem tud szenvedő, álmodozó, úristen-belehalok-a-fájdalomba, jesszusom-de-szerelmes-és-boldog-vagyok fejet vágni? Jude Law is mesterien alkotja, az enyhén szólva is közömbös, érzéketlen, csak a látszatok és a törvény betartása érdekli, rendfenntartó férjet.