Az áram elszállt, Zséda hangja maradt

„A különleges akusztikájú pincében egy csoda volt énekelni. A vendégek igazán nagyszerű közönséget alkottak. Még az sem zavarta meg őket, hogy az előadás kellős közepén elment az áram, így acapella folytattam az éneklést.”- mesélte az énekesnő.

-Nem volt gond, hogy a technika ördöge közbeszólt, a történtek csak még családiasabbá és meghittebbé tették az estét. Úgy érzem, a nem várt izgalmak végül is nagyon jót tettek.”- fűzte hozzá Zséda.

Zséda hangja mikrofon nélkül is csodásan szólt.

Az est kezdetén a vendégek egy különleges vacsorát élvezhettek, majd egy több száz méter hosszú, boroshordókkal szegélyezett pincelabirintuson keresztül sétáltak a koncert helyszínére.

Zséda koncertje ugyanis egy építészeti kuriózumnak számító körpincében zajlott, melynek falát 70.000 bontott téglából boltozták ki. Bock József és Heimann Ferenc tervező – építész együtt álmodták meg ezt a különleges akusztikájú termet.

Zséda „A zongorista és én” című előadása során nemcsak a saját dalai, hanem jazz, blues számok és francia sanzonok is felcsendültek.

„A hangulatos estén egy különleges bordó ruhát viseltem.. Stílusosnak tartottam, hogy a kedvenc boromhoz, a Manifico vörösborhoz passzoló öltözetet válasszak.” – avatott be a kulisszatitkokba Zséda.