A pasikat megszégyenítő Bús Edina

Így van ezzel Bús Edina, aki nő létére sorra alázza le a férfiakat a pályán, ugyanis autóversenyző. Dobogós helyezések, siker, elismertség, ez mind már az övé. De hogy milyen nőnek lenni, az autóversenyzés világában? Erről mesél Nektek.

Mi vezet rá egy nőt arra, hogy autóversenyző legyen?
Nekem ez egyik pillanatról a másikra jött. A családban mindenki letette a jogsit, amint lehetett, így voltam ezzel én is. Egy nap az egyik bátyám elkezdett versenyezni. Még ekkor sem izgatott túlzottan a dolog. Ám amikor kiértünk a versenyére és meghallottam az autók hangját, akkor fordult meg a fejemben először. 2 hónap múlva pedig már a „versenyző iskolában” találtam magam, ezután 1 hónappal pedig már készültem az első versenyemre. Mindez 2006-ban volt.

Hogyan reagált a környezeted erre a döntésre?
Nagyon nem lepődtek meg rajta. Ismertek és tudták, hogy ha ilyen lehetőségem adódik, úgy sem fogom kihagyni. A szüleim féltenek, van mikor édesanyám kijön a versenyre, de nem nézi végig, mert fél, hogy valami bajom lesz. Mikor volt egy borulásom és felhívtam őket azt mondták,hogy ne csináljam tovább. Persze ez az én döntésem, úgyhogy nem lehet megállítani holmi borulással.

Emlékszel az első versenyedre?
2006. szeptember 10-én volt az örkényi Euroringen. Mivel az elvileg egy gokartoknak szánt pálya,ezért nem olyan verseny volt,ahol mindenki egyszerre indult, hanem az időeredmények döntöttek, így nem volt akkora izgalom. Egyébként sem szoktam izgulni, de azért jó hétvége volt, akkor kaptam meg az első 2 kupámat.

Biztosan voltak nehéz pillanatok. Sohasem gondoltad, hogy feladod?
Soha! Voltak, vannak és lesznek még olyan versenyek, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elterveztem –már amennyire itt tervezni lehet- mert pl. a legutóbbi versenyem szerencsétlenül alakult azzal, hogy az egyik kanyarban kilöktek. De ez benne van. Abban a pillanatban bosszant a dolog, de túl kell lépni rajta, mert jön a következő verseny, ahol majd jobb lesz. Ha görcsölök rajta, azzal csak rontok a helyzetemen.

Milyen ma Magyarországon női autóversenyzőnek lenni?
Kihívás! Egyrészt azért, mert férfiak ellen kell bizonyítanom, másrészt azért, mert az anyagi fedezetet magamnak kell biztosítanom,és ez nem egy egyszerű dolog.

Szoktál versenyezni külföldön is?
Tavaly meghívást kaptunk a Salzburg Ringre, ahol 3. lettem. Nagyon jó kis verseny volt, az osztrákokkal együtt eltolt rajttal versenyztünk. Az egész feelingje nagyon jó volt. Idén is megyünk Salzburgba, pontosabban szeptember 24-én, de előtte még június 26-27-én a Slovakia Ringen mutatkozik be a kupasorozat. Itt még nem versenyeztem.

Az autóversenyzés kemény sport, ennek ellenére komoly eredményeket tudhatsz magadénak. Melyikre vagy a legbüszkébb?
A legjobb eredményem a harmadik helyezés. Illetve összetettben a negyedik helyen végeztem, erre vagyok a legbüszkébb. Általában benne vagyok az első négyben, ennél alább nem szeretném adni, úgyhogy nincs más hátra, mint előre!

Ha az utcán elmennél mellettem és valaki azt mondaná, hogy autóversenyző vagy, nem hinném el. Gyakran vannak ezzel így az emberek?
Ezzel általában mindenki így van. Pedig szerintem nem meglepő, vannak egész jó női sofőrök, csak a pasik ezt próbálják elnyomni. Úgyhogy az a mondat, hogy „a nők nem tudnak vezetni” nem igaz! El kell jönni egy versenyre, és meg lehet róla győződni.

Eredményes út áll mögötted. Merre tovább? Milyen céljaid vannak?
Szeretnék még sokáig versenyezni,persze addig,ameddig a keret engedi. Nem könnyű szponzort találni a mai világban, pedig azt mondják, hogy nőként biztos egyszerűbb, de ez nem így van. Könnyebb beülni a versenyautóba és nyomni a gázt, mint támogatót találni!

Szokták kérdezni,hogy szeretnék-e feljebb lépni, esetleg más kategóriában kipróbálni magam, arra azt mondom, hogy természetesen, bármire vevő vagyok, csak segítsen benne valaki.