Erre szokták a kívülállók azt mondani, hogy „se veled, se nélküled” kapcsolat. És ezt a benne élők is így gondolják. Míg egyik oldalon lélegezni sem tudnak a másik nélkül, máskor olyan gyűlölet tölti el őket, hogy meg tudnák ölni. Ez az önmagában ambivalens, „szeretlek-utállak” kapcsolat azért jöhet létre, mert a szerelem egy megmagyarázhatatlan vonzalom, és nem feltétlenül jár együtt két ember lelki harmóniájával. Ezek a párok aztán imádják egymást, miközben folyton veszekednek, örökre szakítanak, hogy aztán 2 nap múlva sírig tartó szerelmet ígérjenek egymásnak. Ennek a szerelmi hullámvasútnak azonban rendkívül pusztító hatása van az emberi lélekre. Valahányszor a csúcsra jutunk, majd a legmélyebb szakadékba zuhanunk, mindannyiszor meghal bennünk egy kicsi rész.

A racionális gondolkodás ilyenkor hiányzik

A szerelmesek ritkán tudják racionálisan belátni, hogy csak felemésztik, megölik egymást. Épp ezért a kapcsolat tart, miközben mindkét ember szenved. És bár mindenki a környezetükben látja, mi történik, ők mégsem tudnak egymástól elszakadni. Sajnos ezek a szerelmek érnek aztán véget a legnagyobb fájdalommal, és aztán a partnerek kiégettnek, üresnek, csalódottnak érzik magukat és képtelenek új irányba indulni. Egy jó darabig csak a sebeiket nyalogatják, ám ezek a sebek nagyon nehezen gyógyulnak. Még amikor a felek magukban már rég megfogalmazták, hogy nem tudnak együtt lenni, akkor is összetartja őket a vonzalom, minden észérv és ellenvélemény dacára.

Van megoldás?

Lesújtó a pszichológia tudományának konklúziója: nincs. Ezeknek a pároknak meg kell járniuk a maguk kálváriáját ahhoz, hogy legyen erejük kilépni a kapcsolatból, végig kell szenvedniük mindent, hogy el tudják engedni a másikat, aki addigra teljesen tönkretette őket. Olyan önpusztítás ez, mint az alkoholista, aki tudja, hogy nem szabadna, de mégis újra és újra a szájához emeli a poharat. Mint ahogy nem lehet a fának megtiltani, hogy nőjön, úgy kell hagyni ezt a szerelmet kibontakozni, majd engedni meghalni. És utána onnan, a legmélyebb gödörből felállni és újrakezdeni, bízva abban, hogy legközelebb nem így történik.