A szexuális fantáziálás kicsit olyan, mint a pornónézés

Több szempontból is. Csinálják, de nem beszélnek róla. Nézik, de letagadják. Miért? Mikor lesz végre vége annak, hogy nekünk, nőknek teljesen tabunak számít az ilyesmi? Mindenki szabályosan elhűl, amikor egy nő közli, hogy bizony, betette már a csinos kis lábát egy szexshopba. „És mit akartál ott?!” Hát, abban biztos lehetsz, hogy nem tejet és kenyeret.

Gondolom nyilvánvaló, hogy nem arra gondolok, hogy társaságban fennhangon kezdjük el ecsetelni, hogy milyen típusú pornót nézünk, vagy ki az a népszerű színész, akivel szívesen, mindenféle lelkiismereti probléma nélkül lefeküdnénk, ha úgy hozná a sors, de természetesen nem fogja. De a tény, hogy vannak ilyen gondolataink, itt az ideje, hogy ne kelljen, hogy titok maradjon. A férfiaknál minden ilyesmi annyira elfogadott és természetes, de, ha egy nőt is érdekel, az a nő már céda? Ugyan. Ez már nem a középkor.

A szexuális fantáziálás – visszatérve az eredeti témánkhoz – teljesen egészséges jelenség, és, ahogy idősebbek leszünk, mindig változik. Tizenévesen, ébredő szexualitásunk a fiúegyüttesek felé terelte a gondolatokat. Aztán lassan elkezdtünk leszállni a földre, az „álom” testet öltött, és képzeletünkben egyre gyakrabban egy népszerű osztálytárs, később egyetemi évfolyamtárs, majd munkatárs, főnök, távoli ismerős vette át a Backstreet Boysos Nick Carter helyét. Persze, ez ízlés dolga, van, akinek a fejében időnként Brad Pitt, Tom Cruise, Ashton Kutcher jelenik meg (minimum) félmeztelenül. Részemről a Vasembert alakító színészre esküszöm, de ez is csak egy vélemény.

A lényeg az, hogy ez nem szégyen

Nem kell miatta lehajtott fővel járni, vagy mindenki előtt titkolni ezt a szokást. A szexuális fantáziálásban ugyanis azon túl, hogy egészséges és nem szégyen, számos további jó dolog van. Ha az ember pörgeti a saját fantáziáját, attól az csak épül, jobb lesz akkor is, ha másfelé kell mozognia. Ezen kívül az sem elhanyagolható, hogy a fantáziálással nem bánthatunk meg senkit. Nyilván, ha kissé pocakos az egyébként imádott párunk, neki abszolút nem kell tudnia arról, hogy melyik vízilabdázó jut időnként eszünkbe, akinek akár sakkozni is lehet a hasán. Az ilyesmit fedje jótékony homály. De a fantáziálás nem is olyasmi, amit „be kellene vallani”, amiről „muszáj számot adni”, tehát hiába, hogy a párunkkal mindig őszinték vagyunk egymáshoz, ezt mégis megtarthatjuk, mint a magánszféránk egy meg nem osztott szeletét, amiről csak arról kell szót váltanunk, akivel akarunk.

Arról nem beszélve, ismertetve a további pozitívumokat, hogy akár akkor is jól jöhetnek ezek, amikor a kedvesünkkel bújunk össze. Na, nem azt mondom, hogy gondoljunk egy másik férfira (például egy vízilabdázóra), amikor a párunkkal vagyunk. De, ha esetleg forognak fejünkben jelenetek bizonyos pózokról, amiket még sosem próbáltunk ki együtt, esetleg egy harmadik személy beinvitálásáról egy közös éjszakába, ezeket meg is oszthatjuk a párunkkal, és, még az is lehet, hogy tetszeni fog neki az ötletünk.

Tulajdonképpen ez a legjobb része. A közös játék a párunkkal. Ugyanis a szexuális fantáziálás, dacára annak, amit eddig beszéltünk róla, nem kell, hogy magánügy legyen, ha hasznot húz belőle a kapcsolatunk. Bedobhatjuk a szerepjáték ötletét is, hogy ki a „főnök”, ki a „beosztott”, vagy milyen szerepeket találunk ki a pasinkkal, hogy feldobjuk az estét, csak rajtunk múlik. Esetleg az ilyen fantáziák abban is segíthetnek, hogy játsszunk egy kis telefonszexet – természetesen szintén a kedvessel, és NEM a villamoson való utazás közben. Az ilyen játékok felpezsdíthetik a vért is, a kapcsolatot is. Persze nem kell túlzásokba esni, ostort, bilincset, és egyéb ilyesféle dolgokat bevonni, de egy bizonyos határig a párunk még hálás is lesz, amiért alkalmanként így „fel szeretnénk dobni” a közös estéinket.

Mindezzel csak a felszínt karcoltuk meg, már ami a szexuális fantáziálásban rejlő lehetőségeket illeti. Számtalan játék, új élmény mozgatórugója, kezdete lehet az, ami a mi fejünkben megjelenik. Nem érdemes elnyomni, vagy szégyellni, hiszen, mint az elején leszögeztük, mindenki csinálja, és láthatjuk, mennyi előnyünk származhat belőle. Azért a nyíltsággal persze csak óvatosan, hiszen nem kell mindenkinek ismernie a legbensőbb gondolatainkat, de, ha jól jön a fantázia, akkor használjuk. Egészen új élményekben lehet részünk általa.