Mikor mondd ki először, "Szeretlek"?

Nos, egy reprezentatív felmérésből kiderült, hogy elsőként a férfiak mondják ki először, hogy „Szeretlek". Azért van ez, mert ha ezt a várva várt szót előbb ők mondják ki, akkor abban reménykednek, hogy ez által felgyorsulnak az események, vagyis előbb jutnak el a szexig. Ezzel ellentétben viszont vannak olyan hímneműek is,(ez kb. a válaszadók egy negyede), akik akkor sem vallanak színt, ha valóban úgy is éreznek. Érdekes az a tény, hogy a válaszadók egyötöde, egy hónapot vár a szerelmi vallomással, egy százalékuk pedig semmilyen körülmények között sem mondaná el a szerelmének, hogy szereti. A nőknél egy kicsit eltérő a helyzet. A válaszolok 20 % mondja ki minél előbb, azt, amit érez. A többségük viszont naponta mondja választottjának, akár még az egészen új kapcsolatuk esetén is.

Az viszont egy másik lényeges dolog, hogy a megkérdezettek többsége szerint a párok ösztönösen megérzik, hogy mikor jött el az ideje elmondaniuk egymásnak, mit is éreznek valójában. Így a lényeg az, hogy az adott döntő pillanatban az a szó ne csak egy szó legyen a sok közül, hanem egy őszinte vallomás, amit ugyanúgy érez a másik fél, mint az, aki először kimondta. Ez a választ adók több mint 50 százaléka szerint fontosabb annál, mint az időzítés, hiszen ha valakit váratlanul ér ez a vallomás vagy viszonzatlan a szerelem, akkor erre nem lehet mit válaszolni. Ha a „Szeretlek" elhangzása után, az a válasz jön, hogy „én is" vagy pedig, hogy „ez jól esik" akkor mindkét esetben megbántjuk a másikat. Abban az esetben, ha ki is mondjuk, ezzel megnyugtatjuk a párkapcsoltunkat, de nem érezzük azt valójában, akkor magunkat csapjuk be.

Vannak, akik már a kapcsolat elején kiterítik kártyáikat, viszont akadnak olyanok is, akik várnak vele minimum egy hónapot. Nos, hogy mi mikor mondjuk ki azt, hogy „Szeretlek", azt egyedül csak saját magunknak kell éreznünk. Nemcsak gondolnunk kell rá, hanem valóban minden porcikánkkal is tudatnunk kell nemcsak a partnerünknek, de legfőképpen saját magunknak. Ahogy olvashattuk pár sorral feljebb, ha el is mondjuk, hogyan érzünk, de valójában nincs mögötte semmi, akkor azzal a másikat, de legfőképpen magunkat áltatjuk.

Nincs is annál rosszabb, mint mikor megszólal a kis belső hangunk, hogy „Hazudsz". Ezzel viszont nem teszünk jót sem a párkapcsolatunknak, sem magunknak, hogy ezen rágódunk. Azért mert sem mi magunk, sem a másik nem érdemli meg, hogy olyan szerelmi kapcsolatban éljünk, amely legbelül halálra van ítélve, a „Szeretlek" valódisága miatt.